Ismét pár régebben írt sor, amit megtaláltam a gépemen.
A csönd, amikor észre sem veszed a másikat. Melletted ül a buszon.
A zavart csönd, amikor egyikotök sem tudja, mit mondjon.
A feszült csönd. Fel kellene oldani, de hogyan?
A csönd. Amikor. Egyedül. Ülsz. És. Nem. Jó. Mert. Valahogy. Nincs. Rendben. Az. Életed.
Az udvariaskodás közbeni csönd a nagycsaládi ebédnél.
A 'Hogy vagy?' utáni csönd amikor az ember rájön, hogy ezt nem kellett volna megkérdezni.
A beszélo csönd, amikor valaki mellett ülsz és a csönd többet mond, mint ezer szó.
A beszélo csönd, amikor egyedül ülsz, és ugyanezt érzed magaddal: élsz belül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése