Repülőterek

Repülőterek - megint. Idén is sokadjára. Szombaton egy közös sétánk közben legkedvesebb barátnőm Orsi felidézte a Love Actually repülőteres jeleneteit - már el is felejtettem őket, pedig a repülőterek már egy ideje különös jelentéseket hordoznak számomra. Egy repülőteren, ha körülnézel, mindig van történés: kevés helyen látszik ennyi öröm, bánat és sűrű üresség, mint a repülőterek helyek közötti, nemzetközi, személytelen, időtlen területén...

Az újralátás! (Két nap, két hét, egy év, tíz év után? Gyerekkel, szülővel, legjobb baráttal. Szerelemmel. Múlttal. Jövővel.)

A búcsú. (Két napra, két hétre, egy évre, határozatlan időre? Valakivel, akivel egy pár hónapot töltöttetek együtt, és talán soha többet nem látod... Szerelemmel, akihez majd visszatérsz. Szerelemmel, akivel pár órája voltál utoljára együtt.)

A fáradtság.. (30 órás utazási idő. Tíz órás tranzit idő. Alvás. Hajnali indulás. Késő járat. Halasztott járat. Overbooking. Üzleti út. Költözés, többnapos pakolás után. Végre elindultál.)

Az izgalom! (Chartergépek. Nyaralás. Rettegő kisgyerek. Életében először repülő nyugdíjas. "A gép technikai okokból előreláthatólag 20 perc késéssel indul." Félelem. Újrakezdés.)

Unalom és üresség. (Alvás a tranzitban, vigyázás a kézipoggyászra. Ajándékvásárlás. - Mert kötelező. Mert szeretnéd! Otthontalanság. Szüntelenül úton, vagy a nagy átmenet. Hova tartozik a lelkem? A régi helyet otthagytam, az újra még nem érkeztem meg. )

Új ismeretség.. (A szomszédod a repülőn, aki rosszul van vagy fél. A szomszédod, aki megnyugtat a turbulenciák közben. Az idegen, aki megvigasztal a búcsú után. A lány, aki tetszik. Az eladó, aki parfümökről mesél...)

Ők mind mind egy mese részei. A mese mindig ottvan, de repülőtereken gyorsabb, intenzívebb, feltünőbb. Figyeld meg.

Kijev - Első benyomások

A passport control-os sor kicsit hosszabb volt a vártnál, a repülőn a reggeli kicsit kevesebb a megszokottnál, a város kissé kevésbé barátságos a reméltnél, de amúgy jól vagyunk:) - így fogalmaztam meg első benyomásaimat egy kedves munkatársamnak írt e-mailben.

Kiszállunk a minket repülőtől az egyébként óriási repülőteren keresztül az épülethez szállító buszból, bemegyünk az épületbe. Hatalmas sor tárul elénk a passport controlnál, melynek mint a következő nagyjából egy óra alatt kiderült haladási sebessége sem a kedvező irányban emelkedik ki. Az ukrán emberek arca szigorú, és igen kevéssé vidám.

A bőröndömet megintcsak eltörte a légitársaság.

Megérkeznek a minket fogadó taxis emberek. Kedvesen köszönnek. No de! Nekem nem, valamiért átnéznek rajtam. Az egyiknek odanyújtom én is a kezemet kézfogásra, bemutatkozásra, de annyira zavarba esik, hogy arra gyanakszom, hogy ebben az országban nőkkel nem szokás kezet fogni.

A városban minden épület hatalmas nagy. Az utak szélesek, jó minőségűek. A vezetési stílus kissé kreatív, de látszólag jól működik.

BeKezdések

Gondolatban mindig kiváló szövegeket írok - szivesen megosztanám őket másokkal. De amint billentyűzetet ragadok, nem mutatja magát az ihlet, és végül nem írok semmi.
Néhány napja írtam pár sort, melyek fel is kerültek az internetre, és olyanok, amilyennek elképzeltem őket.

Holnap pár napra megyek Szófiába. Majd - ahogy szoktam - lemérem a repülőgép a gyorsulás megkezdése, és a földről való felemelkedés között eltelő időt. Szeretem, ez a kedvenc részem! Harminc másodperc körül szokott lenni.

Éppen Merle-től olvasok egy könyvet. Az első könyvem tőle. A szóhasználat szórakoztat. (A történet is. Izgalmas. Folytatni akarom. De hol a mélyebb mondanivaló?)

Az emberek nincsenek jól. Nem tudom még megfogalmazni, de valami hiányzik nekik. Te is érzed? És azt is, hogy sokan egyre közelebb kerülnek a megoldás egy fontos eleméhez?

(UI: Tegnap láttam a Sex and the City-t. Miért kellett a szereplőknek a film háromnegyedében boldogtalannak lenniük? Az emberek keresni szeretnek, vagy van bátorságuk találni is?)

Visszatértünk Krétáról és nagyon nagyon tetszett!!!

A kép még nem saját, de majd lesz sok sok saját kép is. Traditional windmilleket, azaz a krétára oly tipikus szélmalmokat mutatja, amikből valóban rengeteg van.

Kokkini Haniban, a fővárostól, Irakliontól nem messze szálltunk meg egy gyönyörű, Galatia nevű apartmanházban. Az utazást egyébként a Well Travel-nél foglaltuk, a szervező iroda pedig a Personal Tours volt.

Aki kicsit ismer az talán nem lepődik meg: sokfelé mentünk. Béreltünk robogót 5 napra és autót 5 napra, egy napig busszal utaztunk, két és fél napot pedig pihentünk Kokkini Haniban. De szeretnénk befejezni az utibeszámolót (ezt azért is írom ide, hogy egy kicsit növeljem az elkészülés valószínűségét:)), tehát akkor majd lesznek részletek az utazni vágyóknak:)