A múltkor esett a hó, és - ahogyan az néha megesik velem - betértem az egyik kedvenc könyvesboltomba, a Nyugati téri Alexandrába. Fölnéztem és a hópelyhek csak úgy estek lefelé, szinte nevetve, de legalábbis én nevettem. Mert én nagyon szeretem ám a hóesést, és milyen régen nem volt már úgy igazán!
A könyvesboltban is egy kis varázslat várt rám - rámtalált egy könyv! Nem én őrá, hanem ő rám. Műfajilag és témájában egyáltalán nem egy olyan könyv, ami elsőre érdekelt volna, és a szerző sem volt ismerő. De rámtalált, úgyhogy velem jött! Hogy hogyan talált rám... A főszereplő álma például kisértiesen hasonlít egyik visszatérő álmomra, és épp itt nyitottam ki a könyvet. Beleolvastam több helyen, és egyből megszerettem a főszereplőt! Aztán ahogyan mélyebbre ástam a történetben újjabb 'jelek' bukkantak föl - a főszereplő gondolkodásában, jellemében (olyan halak-álmodozó, mint én is néha!), a sokadik oldal magassábában pedig még az egyik kedvenc idézetem - ami az oldal tetején is olvasható - is fölvillant. Pedig az egész könyvben alig volt több idézet.
A könyvet megszerettem. Pedig nem vagyok benne biztos, hogy jó könyv. Kint továbbra is esett a hó... békés, boldog, karácsonyi érzésem lett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése