Gondolatban mindig kiváló szövegeket írok - szivesen megosztanám őket másokkal. De amint billentyűzetet ragadok, nem mutatja magát az ihlet, és végül nem írok semmi.
Néhány napja írtam pár sort, melyek fel is kerültek az internetre, és olyanok, amilyennek elképzeltem őket.
Holnap pár napra megyek Szófiába. Majd - ahogy szoktam - lemérem a repülőgép a gyorsulás megkezdése, és a földről való felemelkedés között eltelő időt. Szeretem, ez a kedvenc részem! Harminc másodperc körül szokott lenni.
Éppen Merle-től olvasok egy könyvet. Az első könyvem tőle. A szóhasználat szórakoztat. (A történet is. Izgalmas. Folytatni akarom. De hol a mélyebb mondanivaló?)
Az emberek nincsenek jól. Nem tudom még megfogalmazni, de valami hiányzik nekik. Te is érzed? És azt is, hogy sokan egyre közelebb kerülnek a megoldás egy fontos eleméhez?
(UI: Tegnap láttam a Sex and the City-t. Miért kellett a szereplőknek a film háromnegyedében boldogtalannak lenniük? Az emberek keresni szeretnek, vagy van bátorságuk találni is?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Merle mondanivalójának holvanásáról: sokat olvastam tőle, néhányat (Malevilt különösen) többször is. Szerintem a mondanivalója az élet és emberszeretetében van elrejtve. Ez pedig benne van a karakterleírásaiban és a cselekményekben egyaránt. Egy Merle könyv (na nem a Mesterségem a halál, de a legtöbb igen) tele van romantikával, szeretetreméltó csibészséggel, emberséggel. Szerintem itt van a mélysége a felszínen valahol.
Megjegyzés küldése