USA Trip 3

Majus 17, szerda
Május 17.-én, szerdán New Jersey-ben maradtunk, ezen a napon vettem meg az új laptopomat, ami egy gyönyörűséges fehér szinű MacBook. Jó sokáig gondolkoztam a félév során, hogy milyen laptopot vegyek, úh. elég biztosan tudtam, h. ilyet szeretnék, ezért is vártam annyi ideig, mire megjelent. Ez a modell csupán egy nappal azelőtt jelent meg, h. megvettem:) Egy aranyos Duo Core-os Intel 2.0-ás proci van benne:):):) Meg van beépitett webkamerája, és a legjobb, hogy Mac OS 10 operációs rendszere van ami annyival jobb, mint az XP, de azért Windows-t is képes futtatni szükség esetén. Egyedül a memóriát lenne majd jó upgradelni (eleve akartam, de különböző okok miatt nem lehetett).

Volt egy pár bonyodalom - például a kártyámon volt vásárlási limit, amit nem tudtam megváltoztatni, mert az MKB oldala aznap nem működött rendeltetésszerűen, vagyis éppen ez a menüpont nem működött. Amikor már azt hittem, talán nem is fog sikerülni, megpróbáltam az OTP-s Visa Electron kártyámat, aminek simán megváltoztattam a limitjét online, és csodák csodája, elfogadták, annak ellenére, hogy az egész USA-ban eddig még nem is láttam Visa Electron elfogadóhely jelet. Úgy látszik valamilyen szinten mégiscsak egy rendszerben működik a kettő. Mindenesetre nagyon örültem, igy még bónuszban a lehető legjobb átváltási árfolyamot is megkaptam, mivel az OTP középárfolyamon vált.

Május 18., csütörtök. Ez a nap két szempontból is igencsak nevezetes. Egyrészt Mike-nak a születésnapja volt, és másrészt ekkor született meg Mike nővérének a kislánya. Egyébként Philadelphiában voltunk napközben, ami kb. 2 órás út Glen Gardner, NJ-ből, ahol laktunk Mike szüleinél. A város egészen barátságos, kellemes mix hagyományosan kinéző "nem túl magas" és amerikai-várososan-kinéző "igencsak magas" épületek között. Mi alapvetően a turista látványosságokat néztük meg. Először elmentunk a Tourist Information-be, megkérdezni, hogy ha már elfogytak aznapra a belépőegyek az Independence Hall guided tour-ra, akkor milyen "other exciting opportunity"-k kinálkoznak. A hölgy nagyon segitőkésznek bizonyult, ezért aztán egyáltalán nem unatkoztunk. Elsőként megnéztük a Liberty Bell-t, ami itt nagyon nagy szimbólum, és érdekes volt némi amerikai történelmet olvasni a kapcsolódó kiállitáso, bár maga a harang eléggé kicsi és egyszerű volt. Utána megnéztük az Independence Hall körüli kertet valamint a másik 4-5 épületet, amibe be lehetett menni guided tour nélkül is. Ezek az épüketek leginkább birósági tárgyalók, pont olyanok, amilyeneket a filmekben lehet látni, bár értelemszerűen inkább a régi filmekben láthatókra hasonlitanak. Szóval jópofa, korhű, és maguk az épületek is szépek, nagyon kis hangulatos a belvárosnak ez a része, még akkoris, ha turista rész. Elsősorban iskolás csoportokat láttunk mindenfelé, nem is annyira külföldi turistákat. Ennek az az oka, h. mivel ezekben a termekben alkották meg a függetlenségi nyilatkozatot - főképp ugye abban, amit sajnos nem láttunk - ezért ez egy olyan hely, amit minden kisiskolásnak érdemes látnia, sokat jelent nekik. Megnéztük még Benjamin Franklin valaha volt lakóhelyét, bár az ehhez kapcsolódó múzeumba már nem volt időnk bemenni sajnos, és megnéztük Benjamin Franklin sirját is. A kettő között kisétáltunk egy Penn's Landing nevű hidra, ami egy út felett ment át a folyóig, jó volt a kilátás, de nekem nem tetszett, túlságosan nagy beton volt az egész. Még egy fél év után is minden olyan nagy itt Amerikában! Kiváncsi vagyok, hogy ha hazamegyek, minden olyan kicsinek fog-e tűnni, vagy minden normálisnak tűnik-e majd.

Ezután eljött az ebéd ideje, ettem egy hires Philly Cheese Steak-et, ami alapvetően egy hosszúkás szendvics kicsire vágott hússal és sajttal benne. Ugye azt tudni kell, hogy az amerikai szendvicsek mérete erősen különbözik az otthon megszokott szendvicsek méretétől, tehát nagyon nagy, és számomra nagyon hús izű volt, úh. a legjobb benne talán az volt, hogy kipróbáltam a helyi nevezetességet:)

Utolsóként Betsy Ross házát látogattuk meg, aki arról hires, hogy lehet (valószinűleg, talán) ő varrta az első amerikai zászlót. Az akkori zászló egyébként nem egyezik meg a maival, a csillagok száma jóval kisebb, és a csillagok itt kör alakzatban vannak felsorakoztatva. Ezután visszasétáltunk a parkolóházhoz, elindultunk, átmentunk a szép, magas Benjamin Franklin hidon. Az amerikai városi hidak általában sokkal magasabbak, mint amiket otthon ismerünk, igaz a folyók is gyakran sokkal szélesebbek, ez például az volt.

Meglátogattuk Mike tesóját és az addigra pár órás kisbabát, nagyon nagyon aranyos volt, szép kisbaba. Utána elmentünk az újdonsült nagyszülőkkel vacsorázni az ünnep alkalmából. Visszaféle pedig átautóztunk Philadelphián, Philly at night, szép volt nagyon, sok szép épületet láttam, amire napközben nem volt idő. Meglepően sok régebbi, hagyományos, európai kinézetű és ugyanakkor szépen felújitott épület van a városban, a felhőkarcolók mellett természetesen. Valamiért nagyon tetszik ez a kombináció, kisebb régebbi épület plusz magasabb felhőkarcolószerű, gyakran szépen kivilágitva, és a legszebb, ha mindehhez van még valamiféle folyó, belső öböl, etc. is.

Május 19., péntek
Másodszorra bementünk (az eddigi) kedvenc amerikai városomba, New Yorkba. Sajnos megintcsak elég vacak volt az időjárás, esett, időnként zuhogott az eső. Ezúttal nem a Highbridge-ből induló vonattal mentük be (mivel azt lekéstük, mert az utolsó reggel 8:47-kor megy), hanem a Raritanból induló járatot választottuk. Ezen a napon nyitott az Apple új New York-i 5th Ave - 59th street sarkon található hatalmas üzlete, úh. a fő uticél ez volt, de hamar feladtuk amikor megláttuk, hogy a sor nemcsak az üzlet előtti teret tölti be, hanem egy egész háztömb körül megy:) Cserében csináltunk egy hatalmas Central Park sétát, felsétáltunk a legaljától, ami éppen az 59th street-nél van, a legtetejéig, és megpróbáltunk minél több nevezetességet megnézni. A park érdekes, a 19. század közepe táján épitették. Vannak benne hagyományosabb területek, olyanok, amiket végülis otthon is meg lehet találni, vagy például amik a londoni Hyde Park-hoz hasonlitanak, de vannak benne egészen érdekes "vadregényes" részek is: kis folyók, ösvények, hidak. Ezeket a részeket szerintem még sosem láttam filmeken. Egyébként sajnos nem találtuk meg azt a nagyon romantikus hidat, amit minden második amerikai filmben mutatnak, de remélem ezt majd még sikerül bepótolnunk.

Össszességében iszonyat sokat sétáltunk ezen a napon, a pályaudvar a 34th street magassábában van, de nem a 5th Ave sarkán, hanem kicsit udébb, és onnan felsétáltuk kb. a 100th street magasságáig (bár bent a parkban, ezért nem tudom pontosan), majd később visszasétáltunk, tehát bejártunk vagy 140 utcányi részt, ami azért elég sok, főleg mivel nem egyenesen gyalogoltunk, hanem kacskaringosan a parkban. Lehetett volna metrózni, de NYC-ben éppen az tetszik a legjobban, hogy végre egy sétálós város. Nagyon nem tetszik az amerikai városokban általában, hogy sehol senki nem sétál. Biztos hozzá lehet szokni, de nekem egyszerűen zavaró, olyan, mintha nem lenne élet. Még Miami-ben a Spring Break kellős közepén (értsd: főszezon!) is keveseltem az gyalogosok számát. De New Yorkban végre más a helyzet, legalábbis Manhattan abszolút gyaloglós! Ez egy pénteki nap volt, és ekkor sokkal több ember volt kint az utcán mint kedden, tehát még jobban tetszett.

Sétáltunk a Madison Avenue és a 5th Avenue közötti utcákban is az 58-56th street magassábában, ahol egészen elképesztő módon össze van gyűjtve az összes designer üzlet a világon. Na jó, nyilván távol nem az összes, de nagyon sok hires. Viszont meglepő módon nem voltak valami szépek a cuccok, amiket árultak. Eddig Londonban láttam párat, meg Monaco-ban voltak még ennyire egy helyen, de itt még jóval szélsőségesebb a dolog. Bementünk a Trump Towerbe is, szép, minden aranyszinű, de annyira nem különleges, és már este volt, szóval majdnem minden zárva volt.

Visszafelé majdnem lekéstük a vonatot. Nem tudom mit csináltunk volna, ha ottmaradunk. De szerencsére volt másik vonat, mert az a vonat, amit kinéztünk valamiért nem is ment aznap este, azóta sem tudom, hogy vajon korábban indult egy-két perccel, vagy esetleg valamit elnéztünk. Szerencsére azért volt vonat visszafelé, mivel ezen a napon másik állomás felé mentünk, mint amelyik felé 10:30 lett volna az utolsó vonat.

Május 20., szombat
Napközben megpróbáltam egy kicsit csinálni a dolgomat (BME-dolgok), vagyis nem is annyira kicsit, inkább azt lehet mondani, h. az egész nap ráment. Késődélután elindultunk, Mike családjának a timeshare-es csereüdülős helyére jöttünk a Pocono hegységbe, Pennsylvania államban. Úgy hivják a helyet, hogy Shawnee. Lejött Mike két barátja is, Bruce és Kristin, velük töltöttük az estét. Dumáltunk, filmet néztünk.

Május 21., vasárnap
Reggel elmentünk úszni. Néhány érdekes dolog: úgy látszik, az amerikaiak nem szeretik használni az öltözőket, inkább mindent a pool mellett raknak le, plusz azon is nagyon meglepődtek, h. én az úszás után le szeretnék zuhanyozni és megmosni a hajamat. Ők ezeket otthon szokták. Hmm, csak érdekesség, nem is akarok általánositani.

Koradélután pedig elmentünk egy közeli shooting range-re. Elég vicces, hogy itt egyszerűen el lehet menni egy shooting range-re, és minden további nélkül ki lehet próbálni fegyvereket. Persze fizetni kell, de mikor mondtam, hogy nincsen driver's license-em, nem kérték el az útlevelemet, vagy hasonló, elég volt identification-nek, hogy Mike driver's license ID-jét megadtuk. Furcsa érzés volt, mert mégiscsak fegyver, de gondoltam, hogy erre máskor nemigen lesz lehetőségem, úh. kipróbáltam 3 félét. Már pár hete egyszer vendégségben egy Blacksburgi házaspárnál lőttem egy vadászpuskával, igy valamivel kevésbé idegenkedtem a témától. Először kipróbáltam egy kis pisztolyt, aztán egy kicsit nagyobbat (9 mm), végül pedig egy "civil változatú" M16-ost. Az instructor nagyon kedves volt, mindent részletesen elmagyarázott, hogyan kell fogni, milyen érzés lesz, stb. Igazából messze nem dob annyira hátra, mint amennyire az európai ember hinné (pontositok: mint amennyire én hittem), érdekes élmény volt kipróbálni, de azért jó dolog, hogy nálunk otthon tilos és nem mindennapi dolog a fegyvertartás. Elég ijesztő azért az amerikaiak természetes viszonya a fegyverekkel, sokaknak egyszerűen csak úgy van, még egyszerű egyetemistáknak is. És tudják is hogyan kell használni, nem is csoda, ha csak igy szabadidős foglalkozásként el lehet menni shooting range-re. Annyira nem is drága, összesen asszem 25-t lőttem 15 dollárért vagy hasonló.

Este lejött Mike másik két barátja, Jess és Ryan, és voltunk vacsizni egy Thai étteremben. Kicsit csalódott voltam, nem volt elég csipős a kaja. De azért jó volt, imádom, hogy itt minden étteremben a shrimp egészen hétköznapi dolog az étlapom. Egy kicsikét drágább, mint a csirke, de csak egy kicsikét, nem háromszor annyi.

Május 22., hétfő
Pihenős, BME-re házi-dolgozat-irós, dumálós nap.

Május 23., kedd
Reggel elmentunk úszni - juhéé, úsztam 25 hosszat. Bár nem vol könnyű, mert az egész medence folyamatosan tele volt fel és alá úszkáló kisgyerekekkel és szülőkkel. Úgy látom az amerikai uszodákban, de legalábbis ebben nem szokás úszni, körülnézve nem is nagyon tud senki. Cserében a klór mennyisége a vizben továbbra elképesztő:) De azért jólesett úszni. Délután Mike bevezetett a golf rejtelmeibe, és mint kiderült, nagyon nem könnyű játék. Este megérkeztek Andi és Laci, pókereztünk, pontosabban Texas hold'em-eztünk, jó volt. Előtte még megtapasztaltuk, hogy errefelé tényleg nem nagyon lehet semmiféle italt kapni este kilenc óra után.

Máus 24., szerda
Raftingolni akartunk volna menni, de sajnos nem volt szabad hely a közelben lévő raftingos helyeken, úgyhogy végülis úgy döntöttünk, hogy change of plans, és akkor felmerült, hogy ketten körülünk még nem voltak a shooting range-en, amit nyilvánvalóan nem lehet kihagyni. Mázlink volt, mert sokáig mi voltunk ott az egyetlenek, úgyhogy kifejezetten sok időt szánt ránk az oktató és jó sokfélét kipróbáltunk. A fényképek magukért beszélnek, azt hiszem. Este voltunk megint úszni, 35 hossz, plusz szauna meg jakuzzi:) Azután csillax..

Május 25., csütörtök
Bementünk ismét New York-ba, ezúttal Andival meg Lacival, Mike sajnos nem tudott jönni, mert el kellett intéznie néhány dolgot. A bevonatoz
s már eleve igencsak izgalmas volt. Reggel beautóztunk Shawnee-ból Glen Gardner-be, onnen pedig Raritan-be, ahol felszálltunk a vonatra, megvettük a szokásos diákkedvezményes, Newark-ba szóló jegyünket. A meglepetés az volt, hogy áramszünet van Newark és New York közti szakaszon. Ugye ez a két város egyáltalán nem ugyanaz, bár a kiejtés beli különbség nekem személy szerint továbbra is kihivás, mind felismerésben, mindpedig kiejtésben. Időnként mondott valamit a hangosbemondó, de nem nagyon értettüj, ezért végül kénytelen voltam a kalauztól megkérdezni. A helyzet az volt, hogy a New Jersey Transit járatain áramszünet volt, de szerencsére a Pathway járt. Hurrá. És még el is fogadták a jegyünket megnézés nélkül, igy tudtuk érvényesiteni a diákkedvezményt:) Ez a Pathway vonat a World Trade Centerh area-hoz vitt be, ami elég durva volt, ahogy kanyarodott be a vonat, ott kanyarodott a semmi mellett, aztán kiléptünk az állomásból, és ott voltunk a semmiben. Nagyon nagy az a terüet,, és nagyon nagy lyukat hagyott maga mögött a magas épületek hiánya, furcsa érzés volt. Állitólag épitenek új WTC-t, egy torony lesz, de a korábbinál magasabb, hát nem ijesztú egy ötlet? A következő néhány órában megnéztük Lower Manhattan-t, ahol még nem voltam. Szép épületek, Wall Street, Chinatown, Little Italy, Statue of Liberty (bár sajnos csak messziről, a Ferryre nem volt elég időnk). Igy aztán a szabadságszobor kicsit kicsinek tűnt, de állitólag közelről azért nagy. A Wall Street sem olyan nagy, bár szép, barátságos utca, a tőzsde pedig kifejezetten szép épület. Érdekes New Yorkban, hogy annak ellenére, hogy felhőkarcolók, meg minden új, modern, a legújabb trendek és dolgok ide érkeznek, de ennek ellenére van a városnak lelke, sok viszonylag régebbi, illetőleg régebbi stilusú épület van, még a felhőkarcolókra is vonatkozik ez.Az Empire State Building és a Chrysler Building lobbija például kifejezetten századközepi benyomást kelt. Mármint előző század. Little China nagyon tetszett, bár állitólag ezek már csak maradványok, de akkoris olyan jópofa volt, mert annyira más a többi negyedtől, érdekes érzés, hogy kinaiak mindenhol vannak. Kicsit olyan volt, mint az tthoni kinai piac, de azért persze nagyon más. Azóta is nem tudom, hogy a száritott tengeri kaják, amiket árultak, tulajdonképpen mire is valók. Megfőzni, rágcsálni? Bár imádom a tengeri ételeket, részemről egyiket sem szivesen próbálnám ki.

Végre szép volt az időnk, igy kaptunk az alkalmon és felmentünk az Empire State Buildingbe. A sorban állás elég hosszas volt, és aki már állt Amerikában sorban, tudja, hgy folyamatosan kiabálnak valami miatt, főként a security checknél, és annyira nem kellemes élmény. Na de végülis mindeneetre megérte! A 86. emeleten volt az Observation Deck, és egyébként maga az épület jelenleg is a város legmagasabb épülete, mióta a WTC már nincsen. Az Empire States Building tetejéről is nagyon látszik egyébként, hogy honnan hiányzik az a két épület., de összességében nagyon szép a kilátás, a világ közepének a tetején lenni:) Imádom New York-ot.

Az Empire States Building után elsétáltunk megnézni a Flatiron building-et, bár már láttam, de mégegyszer. Az épület sajátossága, hogy hosszúkás háromszög alakú, a legvékonyabb részén azt hiszem valamivel kevesebb, mint 2 m széles. És mindehhez persze viszonylag magas, bár azért nem igazi felhőkarcoló. A Flatiron buildingtól felsétáltunk a Times Square-hez, ott pedig beültünk egy Ellie's Stardust Diner nevű helyre, aminek az a különlegessége, hogy felfedezésükre váró pincérek folyamatosan énekelnek, jellemzően musical számokat meg egyéb nagyon hires számokat. És lehet velük énekelni, úgyhogy elénekeltük a Broadway-n a "New York, New York"-ot, ha a mondat nem is éppen azt jelenti, amit a kontextusból kivéve hinni lehetne. A napot azzal zártuk, hogy végigsétáltunk a Central Park alsó vonalán, de már sötétedett, úgyhogy be már nem volt időnk menni. Egyébként is éppen ideje volt, hogy elinduljunk, igy is csak fél 12 körül értünk vissza Raritan-ben, ahonnan Mike elhozott minket, és még aznap este felmentünk Shawnee-ba.

Május 26., péntek
Utazós nap! Reggel laundry, meg összepakolás, aztán hit the road 2 pm-kor, irány Niagara Falls. Kb. 5-6 órás út volt, minden rendben ment, este fél 9 körül megérkeztünk, és a hostelt is könnyedén megtaláltuk. Csak egy szobát tudtunk foglalni négyünknek, mert nem volt már több hely, úgyhogy elég izgalmasan osontunk be a hostelbe meg maga a szoba is elég izgalmas volt, nem voltunk maradéktalanul megelégedve:) Viszont este 9-kor péntekenként tüzijáték van a vizesés kanadai oldalán, úgyhogy gyorsan elindultunk odafelé.

A Niagara vizesés körüli park nagyon szépen karban van tartva, és ingyen látogatható, tehát alapvetően végig lehet sétálni egézen ingyen az összes vizesés körüli részt. Amikor először megláttuk a vizesést, sötét volt, és a jóval kisebbik vizesést láttuk, és még igy is sokkal nagyobb, so much more impressive volt, mint amilyennek hittem. A tüzijátékot a kanadai oldalról lőtték, ami éppen szemben volt, egyáltalán nem messze, tehát az amerikai oldalról kifogástalanul lehetett látni. Érdekes, hogy van egy csodálatos, hatalmas vizesés, természeti szépség, és a túlparton olyan magas épületek vannak, amik magyar szemmel legalábbis biztosan felhőkarcolónak tekinthetők, és ráadásul csúnyák is. De ennek ellenére, az összbenyomást annyira különlegessé teszik, hogy szerintem jó, hogy ottvannak. Majd a fényképeken lehet látni, hogy a vizesésből jövő és párafelhő felemelkedik, és ettől egészen szellemiesen néznek ki azok az épületek.