Day 0: Tudom, kicsit (nagyon) idejétmúlt a dolog, de azért kezdjük az elején. Cserében röviden. A repülőút jó volt, csak én nagyon fáradt. Tervezgettem, hogy majd alszom a repülőn, de aztán (tudom, én szegény:)) közbejött, hogy meglepiből Business Class 1.sor-ra upgradelt a Lufthansa. Csak félálomba álldogáltam a boardingnál, nyújtottama jegyem (ami egyébként borzasztó volt, hátul, közép közép), erre mondták, hogy várjak egy pillanatot adnak jobb jegyet, gondoltam, hogy jó, hátha van egy folyosós hely hurrá, erre adják vissza és nézek nagyokat. Tehát nagyon jó volt, kényesztettek egész úton, emiatt aztán kár lett volna aludni. Chicago már kicsit fárasztóbb volt, elvileg 7 óra várakozás volt, de késett a gép, így 9 lett, közben lemerült a telefonom és számomra akkor derült ki, hogy bizony itt már mint a konnektor, mint a feszültség a konnektorban, márpedig írnom kellett SMSt hogy mikor érkezek, és hogy hozzanak el a reptérről (természetesen a szám csak a telefonban volt meg). Gondolhatja a kedves olvasó, hogy elég elveszettnek éreztem magam, és azt tudni kell a Chicagoi reptérről, hogy check-in előtt a világon semmi nincsen - gyakorlatilag újságos is talán csak 2 terminalon van, meg még mintha lett volna hotdog, de ennyi. Checkin meg még csak soká volt. Azért 3 óra kérdezősködés és terminalok közti vonatozás után sikerült venni egy konvertert, megírni azt az SMSt, megtalálni a checkint (az a reptér egy káosz, nem volt kiírva hova kell menni, a személyzet is sokáig csak tippelgetett:)), hurrá, aztán már csak ébren kellett maradni. Nem volt kőnnyű, mire megérkeztem megvolt a 48 óra nem alvás, de jetlag segített abban, h. másnap tök fit legyek:)
Day 1: Rengeteg ügyet el kellett intézni! Jelentkezni az International Centerben, meg az ISEPes néninél, advisorral találkozni, healthcare immunization form, Student servicesben itteni diákigazolvány (Hokie passport), wireless account, koli beköltözés, email account intézés, stb. stb. Kb. annyi ügyintézés, ami gyakorlott BMEsnek 1 hetébe telik. Hát itt egy kicsit másképp mennek a dolgok, annak ellenére, hogy itt sokkal bonyolultabb ügyeim vannak. Ha odamegyek bárkihez, ő valahogy mindig éppen érti, hogy mit szeretnék elintézni, és valahogy éppen sosincs akadálya a dolgognak, és mindehhez kedves, és ugyanúgy emberként kezel, ő nem hivatalnok. Tudtátok például, hogy egy a magyar diákigazolványhoz hasonló kártyát kb. 1 perc alatt el lehet intézni a fényképezéssel együtt? Nekem ez új volt. Tök szép idő volt ezen az első napon, és estére sikeresen beköltöztem a koliba, 108 Newman Hall, 24060 Blacksburg, Virginia - ide lehet küldeni a leveleket:) A room phone-om pedig egy-(ötnegyven)-2325200, de vigyázat, bár akkor még nem volt szobatársam, most már van, tehát lehet nem én veszem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése