6. nap

Na, izé, be kell fejeznem a beszámolót, mert egyrészt elfelejtem, másrészt addig haldoklik a blogom, mert úgy vagyok vele, hogy előszőr meg kéne azt írni de ehhez most nincs kedvem és csak utána jöhetnek a napi események, gondolatok! Tehát vágjunk bele!

A 6. nap, az volt augusztus 9., hétfő. Az egész úgy kezdődött, hogy kimentünk a Szigetre és én valami ki-be-b****tt fáradt lettem, de tényleg. Fényképeken nyomon lehet követni! Torkom is ezen a napon kezdett el fájni, azóta sem gyógyultam meg, de lelkes Szigetelő révén elhatároztam hogy márpedig én igenis jót fogok szórakozni! Andy is újra jött aznap, szegényke napijeggyel de büszkén viselte sorsát:)

A színpadokhoz nem értünk túl korán, a Queen Emlékzenekart már eléggé vártuk, beterveztük, de csalódást okozott. Nem volt egy igazi összeforrott zenekar, hanem csak zenészek akik összeálltak, tojtak arra, hogy gyakoroljanak, és hülye poénokat mondtak. Pedig a Queen megérdemli, hogy olyanok játszák a számaikat, akik tisztelik a Queen zenéjét, és éppen ezért csak rendesen begyakorolva adják őket elő. Egy idő után le is léptünk (ez a Durex sátorban volt) megnézni a nagyszínpadon a Basement Jaxxx-et, ami ugyan marhára nem izgatott, de ezt a Queen emlékzenekart rosszul bírtuk. És ekkor az történt, hogy naaagyon kellemes meglepetés ért, talán a Sziget legnagyobb meglepetése: annak ellenére hogy a Basement Jaxxx naaaagyon nem az én stílusom, és itt igazából még több "a" betűt kellett wolna írnom, mégis valahogy tetszett. A vége felé ugyan már besokkaltam, kb. fél órát hallgattuk, de legalább sikerült meghallanom, hogy ez jó zene a maga műfajában. És lelkesen adták elő, a hangzás, a hangosítás szuper volt... szóval tényleg, a legmeglepőbb kellemes csalódása az évnek!

Sajnos Tremmi a koncert után úgy döntött, hogy hazamegy, hát ettől nem dobódtam nagyon fel, de én nagyon nem akartam menni. Hát mit mondjak, utána alábbhagyott a hangulat, mindenem fájt nekem is, láb, torok satöbbi, Lángos-oztunk, de a lényeg, hogy Kiscsaba eljött velem Alvin és a Mókusok-ra valamint HétköznaPI CSAlódásokra. Mi mondjak, mindkettő tetszett, a Picsa jobban mint az Alvin pedig azt hittem fordítva lesz, meglepő módon a Picsától egészen sok számot ismertem is, viszont az Alvinnál a Mocskos élet, az a rohadt élet az a mocskos rohadt qrwa élet dalszöveg eléggé megragadott, az élet számos helyzetére igen találó (és egyáltalán nem is nehezebb elénekelni mint MC Haver és Teknősbéka számait - úgyis tudják az illetők, hogy ezt kinek írtam;-)).

Kár, hogy nem vártuk meg a Picsa végét, sajnos mindenki nagy egyetértésben menni akart, kivéve én, meg talán Kiscsaba is maradt volna. Hazamentünk, aztán persze a Batthányin ragadtunk mert onnan meg még nem volt semmilyen járat, jót palacsintáztunk, de ugye ennyi erővel meg is várhattuk wolna a koncert végét hiszen kb. egy ótát kellett a nagyinál várnunk!