Kriszi

Vágyott világom

2011-09-07T01:24:00.003+02:00

Egy társ, akivel biztonságban érzem magam. Akivel együtt egyre izgalmasabb helyeken vagyunk, egyre nagyobb biztonságban és ez izgalmas. Akivel szabadnak, önmagamnak érzem magam. Akivel élményben vagyunk. Akivel egyszerűen jó és többre nem is vágyom. Akivel minden erőmet megélhetem. Akire vágyom és aki nagyon szeret és kifejezi úgy, hogy én is értem. És bennem pezseg a szeretet és boldogság. Életerő. Mellette könnyedén másfelé is figyelek, megvalósítom mindazt, ami bennem van: Élményt, utazást! Szabadságot! Kalandot! Világszeretetet.

Tavasz!

2011-03-16T23:16:00.002+01:00

Tavasz - végre! Minden évben, hihetetlen érzés. Friss levegő simogatja az arcomat, napsugárral találkozom az utcán. Az alagút felett emberek ülnek, állnak és nézik a kilátást. Élet, és százszor elevenebb vagyok! Végre.

Újfajta prezentációk

2011-03-03T20:23:00.002+01:00

Éppen azon gondolkodtam, hogyan lehetne a blogomat összekötni a Facebook-al és a többi hellyel, hogy a bejegyzéseim mindenhol megjelenjenek. Hát, erre még nem jöttem rá, viszont van a Bloggernek egy olyan, új funkciója ami lehetővé teszi mindenki számára az egy klikkes megosztást. Az internet egyre inkább szeretnivaló számomra, az elmúlt években egyre inkább örömet okoz nekem; emberközelibbé válnak a programok, weboldalak, eszközök.

Döbbenettel nézegetem például az elmúlt egy hónapban a fejleményeket a prezentáció készítésben. Minden úgy kezdődött, hogy kaptam egy könyvet karácsonyra. Belelapozgattam, és rájöttem, hogy itt más alapelveket követnek, mást írnak, mint amit a mindennapokban követni szoktunk. Persze, én is azt tanultam az egyetemen, hogy ne tegyünk túl sok mindent egy slide-ra, de ehhez képest a cégek gyakorlatában a lehető legváltozatosabb és legelegánsabb módokat találjuk arra, hogy mégis rengeteg minden tegyünk egy slidera. Ez a könyv viszont nem ezt javasolja. (További infó: http://www.presentationzen.com/presentationzen/)

A következő meglepetés akkor ért, amikor belebotlottam néhánz nem MS Powerpoint prezentáció-készítő termékbe: 280 Slides, SlideRocket, prezi.com És legnagyobb meglepetésemre ezek az online, browserben futó, sok esetben ingyenes eszközökkel a szemnek gyönyörű, újszerű prezentációkat lehet készíteni! Különösen a prezi.com valami egészen más, mint a megszokott, de a másik kettő is jelentősen továbbviszi a prezentációkat a megszokottól.

Ami feltűnik:

Kevesebb tartalom a slideokon.
A szemnek kellemesebb, harmonikusabb színek.
Médiatartalom jobb beágyazása.
Az egyenes vonalak egyeduralmának a vége.

Nagyon kiváncsi vagyok, mikor és hogyan fognak ezek a dolgok az üzleti világba is beszivárogni. Mert érdekes dolog ez, hogy mit jelentene ez a változás?

Én egy jó nevű tanácsadó cégnél dolgozom, profi marketing csapatok dolgozzák ki azokat a template-eket, amiket haszálunk. Profi megjelenés jellemzi őket, és úgy látom, hogy kifejezetten jó arculata van a cégnek, ahol dolgozom. Tehát nincsen ezzel semmi baj, tényleg.

Az egyik kolléga néhány hete javaslatot tett egy "Roadmap" olyan formájú megfogalmazására, amiben nem csak egyenes vonalak szerepelnek. Az utat ábrázolta, itt vagyunk, ez az út, ide fogunk eljutni szemléletben. Szép lett, intuitívan érthető. Minden vezető azonnal és élből kérte, hogy ezt távolítsuk el, és cseréljük a megszokott ábrára.

Elgondolkodtató, hogy mit jelképeznek az új fajta PPT-k, és hogy ha beengedjük őket az üzleti világba, az milyen változással jár együtt. Több intuició és kreativitás? Nagyobb összpontosítás az egyénre? Több női energia? Nem tudom, de kiváncsi vagyok és úgy érzem van itt valami.

Jól esett egy kicsit írni :)

2010-11-24T16:41:00.001+01:00

Az elmúlt napokban átnézegettem a Facebook fényképeimet, és ledöbbentem, hogy mennyi emlék, és mennyi élet van bennük! Ez elmúlt hetekben küzdök ezzel az élet kérdéssel: az energia szintem egyszer meglehetősen magas, máskor meglehetősen alacsony. Elgondolkoztat, hogy tulajdonképpen merre is tartok, merre is szeretnék tartani. Ingatag a vágyott- és a célvilágom egyáltalán, elúszik, visszaúszik, átalakul, vissza-alakul. A coaching egyre konkrétabban belecsúszik, és eközben a jelenlegi munkámban is irányokat találgatok.

Ugyanakkor busy season van, és az elmúlt évekre visszagondolva ilyenkor mindig megjelenik egyfajta krízis, egyfajta energiátlanság. Egyszerűen azért, mert az energiáimat teljes mértékben leköti a munka, és a munka kapcsán átélt érzéseim egyelőre nincsenek 100%-os átfedésben a vágyott világommal - ebben persze nincs is semmi meglepő, még az sem biztos, hogy ezen változtatni kell. Emellett nincsen energia a kapcsolatomra sem, és ettől - hogy minden nap nagyon kevés időt töltünk egymással, és akkoris hulla fáradtak vagyunk tehát jellemzően nem minőségi időről beszélünk - egy kicsit olyan, mintha nem is lenne kapcsolatom és ez hiányzik.

A mai napon munka mellett salsa zenéket hallgatok, így jobb tempóban, jobb fókusszal haladok a teendőkben, valamint super-salsera leszek egyre inkább :)

Külső értékek

2010-09-07T15:51:00.001+02:00

Sokat beszélgettem mostanság olyan emberekkel, akik számára az emberek külseje sokkal fontosabb, mint számomra: Kiemelkedő fontosságú tényező párválasztásban, erősen befolyásolja a szexuális vonzalom mértékét, de még olyat is hallottam, hogy van aki jobba érzi magát a munkahelyén, ha szebb emberek között dolgozik.

Persze engem is befolyásol az emberek külseje valamelyest, de úgy vettem észre, hogy jelentősen kisebb mértékben, mint másokat (pl. csak 1-2%-ban, míg a többi tényező adja a másik 98%-at). De ami ennél többet mond rólam, hogy nagyon erős érzelmeket vált ki belőlem, amikor valaki arról számol be, hogy az emberek külseje számára fontos - és mindezt annak ellenére, hogy a legtöbb ember ízlése szerint alapvetően szép embernek szoktak tartani, és annak is érzem magam, tehát közvetlenül nem érzem magam támadva ilyen megjegyzések által.

A következőket érzem / gondolom ilyenkor:

dühöt -
- Amiatt, mert ez a külső szépség egy olyan dolog, ami az általános társadalmi felfogás mentén csak meglehetősen korlátozottan van az egyén döntési jogkörében.
- Amikor valaki a szépséget csak fiatal emberekben megtalálhatónak mondja, hiszen az öregedés egy természetes folyamat.
félelmet -
- Hogy majd akkor netán kevésbé fognak engem szeretni, értékelni, megbecsülni, stb. ha idősebb leszek?
szándékot -
- Mivel én egy olyan világban szeretnék élni, ahol az embereket egyformán jónak tekintjük nemtől, kortól, külsőtől, satöbbitől függetlenül, ezért én szeretnék tenni azért, hogy a világom ilyen legyen.
elítélést, irritációt -
- Hogy hogyan lehetnek emberek ilyen felszínesek, önzők? Hát nem látják, hogy kortól, külsőtől függetlenül belül ugyanolyan szép lehet valaki?

Mindebben főképp az az érdekes számomra, hogy mostanság elég sokszor találkozom ezzel a témával különböző emberek szájából (vagy legalábbis most figyelek fel erre), erős és ráadásul negatív érzéseket vált ki belőlem, tehát valószínűleg van ezzel dolgom. Másrészt pedig nagyon kevés dologgal kapcsolatban van olyan érzésem, hogy valamilyen vélekedést elítélnék vagy irritálna, így nagyon szembetűnő számomra.

Mi erről a véleményetek ? Egy nem tökéletes ellenkező neműt potenciálisan ugyanolyan vonzónak találtok? Például egy Nálatok 5-10 évvel idősebb lányt, vagy egy az ideálishoz képest 15 kilóval többet nyomó srácot? Ha a munkatársaitok jófejek, de átlagosan 10 évvel idősebbek Nálatok, ugyanolyan jókat tudtok velük együtt nevetni (persze feltéve, hogy van közös témátok)? Ha egy éjszakai klubba csak face-control után engednek be (azaz nem csak az öltözékedet nézik, hanem korodat, külsődet is) akkor egy ilyen helyre szívesen mennél-e?

Nyár és ősz

2010-08-31T10:11:00.001+02:00

Az elmúlt napokban nekem és a környezetemben lévő embereknek is az az ijesztő gondolata támadt, hogy véget ér az idei nyár. Aki ismer tudja, hogy lényegében napsugárból, és a hozzá kapcsolódó nyári vidámságból, socializálódásból, éjszakai táncból sok energiát nyerek, így az, hogy a tavaszi sok-hét eső után most, amikor még csak augusztus vége van kapásból tíz nap borús időt és lógó eső lábakat jósolnak, borzasztóan lehangoló. Leginkább úgy csinálok, mintha ez nem is lenne: Viccelődök rajta, remélem, hogy még visszajön a vénasszonyok nyara és szép őszünk lesz, illetve jövőre jó év lesz, amelyben már márciustól kezdődik a tavasz. De valójában ha belegondolok, hogy nagyon nyár hiányom van így a nyár végén is, mivel gyakorlatilag csak júliusban lett napsütés, akkor félelmet érzek és kétségbeesést, hogy hogyan fogok egy sötét, téli időszakot átélni így, hogy a nyári feltöltődés nem volt meg megfelelő hosszban... ? Pedig igazán kijutott nekem egy szép adag idén a nyaralásokból, gyönyörű helyeken pihenhettem, és egészen sokáig :) Na szóval most éppen ez van.

Kapcsolat Koncert 2010 - Rod Stewart

2010-06-29T17:11:00.001+02:00

Szombaton voltam Kapcsolat koncerten, amely valószínűleg az utolsó Kapcsolat koncert volt, amit így tekintettünk meg, ahogy most és mindig, mióta Magyarországra költöztem. Olyan érzés volt, mint amikor valami megszokott, amit nagyon szerettem a végéhez ér.

Rod Stewart volt a fellépő, aki kellemes csalódást jelentett: Kora és a zene stílusa (inkább lassú, romantikus számok) ellenére tele volt energiával, a szeme csillogott, a fellépés pedig minden elemében profi volt. Ez azért is említésre érdemes, mert az évek során mindig voltak fellépők, akik kellemes csalódást jelentenek, mert láthatóan tele vannak energiával, de voltak olyanok is, akik esetében sokkal fiatalabb, fiatalosabb, energikusabb művészt vártam volna.

Kiderült, hogy Rod Stewart énekli a hires “I am sailing” (http://www.youtube.com/watch?v=Bpbuqh12oj4) kezdősorú számot, amit még az általános iskola ének óráján tanultam. Gyönyörű szám ez is. Én pedig néztem, csak néztem előre és átéltem, értékeltem a pillanatot. Szüleimmel is találkoztam – egy boldog, vidám este volt.

Megerkeztunk Punta Cana-n

2010-05-04T16:36:00.001+02:00

Sziasztok!

Megerkeztunk a Punta Cana Princess Hotelben - akit erdekel hogy nez ki ussee be a Googleba. Ebben a hotelben sajnos nincs ingyen internet, viszont sikerult kialkudni egy ingyenes proba 20 percet amit ketfele osztunk. A lenyeg hogy rendben atszeltuk a szigetet a pici piros autoval, nagyon elmenydus es nagyon kalandos volt, majd meselek. Utkozben voltunk egy teljesen ures, kokuszpalmakkal hatarolt tengerparton: kepeslapra illo taj, mindentol messze, nagyon jo volt! Ez volt az a tengerpart, amit nem volt eppen egyszeru elerni, es utkozben sok sok helybelitol kellett iranyokat kerdezni, de jo volt.

A Hotel itt is szep, bar meg csak ismerkedunk vele.

Innentol kezdve sajnos nem fogunk tudni irni, hacsak nem talalunk egy ingyenes wifit. (fel ora internet 6 USA dollarba kerul). Ugyhogy marad az sms, irok majd rendszeresen. (Az elmult 1 napban kapott emaileket sem tudtam elolvasni.)

Puszilok mindenkit!

Delfinek

2010-05-03T05:02:00.000+02:00

Kepzeljetek, az egyik nap voltam delfinekkel uszni! Ugrott folottem, meg huzott ket delfin, meg toltak labnal fogva meg olelgettek, puszilgattak, imadom oket, csodalatos elmegy!

Es a csucs az volt, amikor az egyik soron kivul amikor nem kellett volna neki (azaz nem a trener utasitasara) odajott hozzam es adott egy puszit meg megolelgetett. Nagyon meglepodtem, es nagyon nagyon jol esett, gondolhatjatok... :)

Dominikai nyaralás - Első napok

2010-04-29T07:21:00.001+02:00

(bemásolva családnak küldött e-mailből, távirat jelleggel)

Utazás: A New Yorki stopoverrel együtt összesen 35 óra utazás után megérkeztünk Dominikába, utána a helyi busszal átutaztuk az országot. Kalandos volt, a helyiekkel utaztunk, fehér ember mégegy nem volt a buszon :) Mindenki mosolygós, igyekeztem csekélyke spanyol tudásomat felhasználni :)

Tegnapi nap (kedd, 2010.04.27.): Ismerkedés a hotellel - mindenki szuperkedves, az ételek finomak, gyakorlatilag van enni-inni egész nap valahol. Elég találóan úgy üdvözölnek, hogy Welcome to paradise :) Napoztunk, fürdőztünk, körülnéztünk milyen programok vannak a környéken. Megismerkedtünk néhány koktéllal, például a Bahama Mama nevűvel is. Este a poolside mellett volt a vacsora, kellemes zene ment közben és az animátorok egy törzsi-showt adtak elő. És megtanultam néhány Salsa lépést, köszönet a fiúk által letöltött videóknak :)

Mai nap (szerda, 2010.04.28): Ma délelőtt voltunk szörfölni - előástam a kisgyerekkori szörf emlékeimet. Immár ki tudtam húzni a vitorlát, bár arra kevéssé emlékszem, milyen szögekben kell széllel szemben menni. De már a fordulgatás is ment elsőre, a fél órás Surf Lesson után. Feküdtünk a tengerparton és koktéloztunk, illetve megnéztük a helyi bevásárló központot és vettünk csokis szivart, amit ki is próbáltunk. Meghallgattuk a helyi holiday clubbal kapcsolatos előadást, de rendkívül gyorsan sikerült, miután látták, hogy profi vagyok timeshare témában és olyan kedvező áron foglaltuk a hotelt, hogy nem is igazán tudott jobbat mondani. Viszont kaptunk sapkát és pólót :) Utánaolvastunk az utikönyvben a 27 vízeséses kirándulásnak, oda megyünk holnap. Szurkoljatok, hogy minden jól sikerüljön, kalandos lesz szerintem! Lefoglaltuk a pénteki delfinekkel való úszást az Oceanworldben, nagyon örülök, hogy van itt ilyesmi, ugye régen szerettem volna már :) Sötétedés után voltunk futni a tengerparton a homokban - nagyon jó úgy, hogy utána be lehet mártózni a tengerbe :) Este korán lefeküdtünk illetve amint látszik én még kijöttem netezni a hotel lobbiba, mivel utána kellett nézni néhány dolognak.

Megfigyelés

2010-03-13T09:42:00.003+01:00

Sokszor-sokszor volt mostanság olyan gondolatom, hogy szeretnék írni a blogomra. De - mivel többnyire a munkahelyemen ülök internet előtt, és ott nem tudnék jó érzéssel blogot írni - ez eddig elmaradt. Az is érdekes, hogy míg korábban belső gondolataimat valamelyik titkos blogomra vágytam írni, most úgy érzem, a saját nevemhez szeretném kötni.

Épp egy kellemes szombat reggel van: Palival beszélgettünk egy nagyon jót, és nemsokára megyek Egység konferenciára (http://conferenceofunity.com/lang/hu), de addig is lazítok egy kicsit a finom, puha ágyamban.

Mostanság sok figyelmet szentelek a belső megfigyelésnek. Annak, hogy észrevegyem a finomságait annak, mi is zajlik bennem. Hogy az érzéseknek, amik megjelennek, nevet tudjak adni (például: szomorúság, félelem, düh, stb.), és ne csak egy általános feszültséget érezzek. Ez azért jó dolog, mert ha nevet tudok adni az érzésnek, akkor már jobban tudok beszélgetni erről magammal, és mással is, mert képes vagyok elmondani, hogy mi van bennem.

Észrevettem, hogy nagyon semmit sem tudunk arról, hogy a többi ember érzelmi működése milyen. Egyszerűen ilyen mélységben nagyon ritkán szoktunk beszélgetni egymással, hiszen ha belegondolunk, hány olyan ember van, akivel szoktál ilyenekről beszélgetni: "Amikor ez és ez történt / ezt és ezt mondtad, akkor egy pillanatra ilyen és ilyen érzésem volt, de aztán megjelent ez és ez a gondolat bennem, és hirtelen az érzés megváltozott ilyenre és ilyenre." stb. Pedig minden külső ingerre ilyenek zajlanak bennünk, de - én legalábbis - ha nem figyelek tudatosan, akkor csak akkor veszem észre magát az érzelmi reakciómat is, amikor egy bizonyos küszöbön túllépett, és csak akkor osztom meg másokkal, amikor egy ennél magasabb küszöbön is túllépett.

Azt szoktam gondolni, hogy a kommunikációban az az elsődleges hiányosságunk, hogy a nyelvünk eleve nem alkalmas ilyen mély dolgok kifejezésére. És ez bizonyos mértékben igaz is, a megszokottól eltérő megfogalmazásokkal lehet csak. De az elsődleges feltétel mégiscsak az, hogy saját magunkban meg tudjuk fogalmazni! Hogy az érzést saját magunkban lefordítsuk egy szóra, mondatra: "Dühös vagyok!" - utána már el lehet mondani. És azt hiszem, hogyha ezt gyakrabban tennénk, az segítene tudatosítani a metakommunikációt is, mert például ha beszélgetek valakivel, és ő mindig, amikor dühöt érez elmondja nekem, hogy ő most dühöt érzett, akkor közben érzékelem a testbeszédét, a "telepatikus" úton átadott hangulati élményeket, hanglejtését, és előbb-utóbb megismerem, hogy meghatározott metakommunikációs elemek megjelenésekor benne milyen belső érzés van.

És ez jó dolog, mert így már nemcsak egy feszültséget fogok érezni amiatt, hogy a másikkal valami nincsen rendben (mivel tudatalatt úgyis érzem, hogy dühös!), hanem tudni fogom, hogy mi van, és ezzel már lehet valamit kezdeni.

Boldogságos szép napot Neked!

This is it

2009-11-11T00:07:00.003+01:00

Hát nem gyönyörű?

(Zárójeles megjegyzés.

A közvélekedés általában elítélte, hogy Michael Jackson átműtette arcát.

Elgondolgodtam azon, hogy ez egyben annak az elítélését is jelenti, hogy mindenki olyanná válhat, amilyenné csak szeretne.

Elgondolkodtam azon is, hogy ez a tény mi mindent jelent.)

MINDENKI OLYAN LEHET, AMILYEN SZERETNE.

2009-10-27T00:09:00.003+01:00

Kaptam egy kupac újságot: Mindenféle volt benne - olyan is, amit már ismertem, és olyan is, amit még nem.

Levettem a kupacról a legfelsőt, így került kezembe a La Femme magazin legelső száma. Más a fogása írják a bevezetőben, és tényleg ez volt az első, amit feltűnt a címlapon visszaverődő fényen. Ránéztem és megállapítottam magamban, hogy ez a magazin abban különbözik a többi női magazintól, hogy 3x - 4x éveseknek szól, több és színvonalasabb cikket, kevesebb reklámot tartalmaz.

Igazam lett, így azt is megállapítottam, hogy akik az újságot létrehozták értették dolgukat, sikerült egy olyan címlapot létrehozniuk, ami tükrözi a célközönséget, profilt, érzést.

A cikkek közül az öregedésről szólót emelném ki. Tartalmát tekintve egy kevés újat mondott csak, a legnagyobb újdonság a szóhasználat volt!
• Ami elsőre feltűnt: szokatlan a nyelvezet.
• Másodikra: hogy mennyire befolyásolja a kötőszavak, jelzők, mondatszerkezet kialakítása a leírt tényekhez kapcsolódó, az olvasóban felmerülő érzéstartalmat.
• Harmadikra: hogy én mennyire megszoktam a fiatalság külső jeleit előtérbe helyező, az évek múlását az elkerülendő de elkerülhetetlen rosszal egyenlővé tevő megfogalmazásokat.
• Végül pedig: lehet, hogy másik és megszokták, és ennek vajon milyen hatásaik lehetnek (*) ennek? (És sok sikert ennek az újságnak. Összességében vegyes érzéstartalomban, de kiváncsian lapozgattam.)

(*) Teljesítménytúrázók mesélik nekem, hogy ha 30 km-es túrára mennének, belehalnának az 50-be. Hogy ha 50 km-es túrára mennek, nem tudnák folytatni még egy 50-est. Mégis legyalogoltál mág a 100 és a 110 km-t is.
Vajon milyen mértékben befolyásolja öregedési folyamatunkat, ha azt halljuk egész életünkben, hogy az élet 40-50 éves korunk előtt történik? És vajon ha bármelyikünk magzat kora óta egy olyan világban élt volna, ahol embertársai nem halnak meg, és a halál fogalma nem is ismert, akkor mi történne...?

Álmok 1.

2009-08-20T15:14:00.002+02:00

Hogyan van az, hogy amikor elképzelem, hogy a tenger mellett vagyok, akkor könnyebb lesz a gyomrom és mellkasom körüli érzés. Hogy van az, hogy amikor a tenger mellé képzelem magam, közelebb kerül a bennem levő érzés ahhoz, amire "boldogság"-ként gondolok.

És mégis Budapesten élek.

Hogyan van az, hogy a Budapesten élő emberek jelentős része, amikor megkérdezed őket áloméletük színhelyéről, akkor az első dolgok között említik, hogy tenger mellett szeretnének élni legalább idejük egy részében.

És mégis itt élnek.

Hogyan van az, hogy amikor az emberek jelentős részét megkérdezed, hogy mire vágynak, hogyan szeretnének élni 15 év múlva akkor azt fogalmazzák meg, hogy egyszer majd lesz elég pénzük, hogy ne kelljen dolgozniuk. Hogy még 15 év a nyugdíj, és akkor majd végre megcsinálják mindazt, amire szeretnének.

Hónapok óta ezeket figyelem, próbálgatom, tapasztalom. És a már sok válaszom van :)

Nyelvek, ezúttal Seth meglátásában

2009-02-05T18:49:00.002+01:00

Tudjátok, a nyelvek kérdése az egyik kedvenc témám, mondhatnánk vesszőparipám itt a blogom, ha ilyet szeretnénk mondani. De nem szeretnénk:) Mindenesetre fölfedeztem egy a témához szorosan kapcsolódó gondolatsort Seth könyvében, amit most éppen olvasok. Ezt szeretném beidézni ide Nektek:

"Először is: a nyelv, ahogy ti ismeritek, nagyon lassú ügy: betűk egymásutánja alkotja a szót, szavak egymásutánja a mondatot: ez a lineáris gondolkodásmód eredménye. A nyelv, ahogy ti ismeritek, részben és nyelvtanulag a fizikai időérzékelésetek végterméke. Egyszerre csak egy bizonyos számú dolgot tudtok a fókuszba állítani, a nyelvetek szerkezete bonyolult, egyidejű élmények közvetítésére nem alkalmas."

Épp ezt gondolom én is mindig! Épp ez a "bajom" a nyelvvel. Épp ezért más gondolatot olvasni. Épp ezért olyan különleges szerelmesen átöltelni valakit, vagy régóta ismerni egy barátot, mert ekkor úgy érzed, hogy úgy érted, ahogy szavakkal nem lehet.

És erre kiderül, hogy már Seth is megmondta, 1970-ben.

Hányféle csönd létezik?

2009-01-15T10:24:00.002+01:00

Ismét pár régebben írt sor, amit megtaláltam a gépemen.

A csönd, amikor észre sem veszed a másikat. Melletted ül a buszon.

A zavart csönd, amikor egyikotök sem tudja, mit mondjon.

A feszült csönd. Fel kellene oldani, de hogyan?

A csönd. Amikor. Egyedül. Ülsz. És. Nem. Jó. Mert. Valahogy. Nincs. Rendben. Az. Életed.

Az udvariaskodás közbeni csönd a nagycsaládi ebédnél.

A 'Hogy vagy?' utáni csönd amikor az ember rájön, hogy ezt nem kellett volna megkérdezni.

A beszélo csönd, amikor valaki mellett ülsz és a csönd többet mond, mint ezer szó.

A beszélo csönd, amikor egyedül ülsz, és ugyanezt érzed magaddal: élsz belül.

Hópelyhek és varázslat

2008-12-03T19:30:00.001+01:00

A múltkor esett a hó, és - ahogyan az néha megesik velem - betértem az egyik kedvenc könyvesboltomba, a Nyugati téri Alexandrába. Fölnéztem és a hópelyhek csak úgy estek lefelé, szinte nevetve, de legalábbis én nevettem. Mert én nagyon szeretem ám a hóesést, és milyen régen nem volt már úgy igazán!

A könyvesboltban is egy kis varázslat várt rám - rámtalált egy könyv! Nem én őrá, hanem ő rám. Műfajilag és témájában egyáltalán nem egy olyan könyv, ami elsőre érdekelt volna, és a szerző sem volt ismerő. De rámtalált, úgyhogy velem jött! Hogy hogyan talált rám... A főszereplő álma például kisértiesen hasonlít egyik visszatérő álmomra, és épp itt nyitottam ki a könyvet. Beleolvastam több helyen, és egyből megszerettem a főszereplőt! Aztán ahogyan mélyebbre ástam a történetben újjabb 'jelek' bukkantak föl - a főszereplő gondolkodásában, jellemében (olyan halak-álmodozó, mint én is néha!), a sokadik oldal magassábában pedig még az egyik kedvenc idézetem - ami az oldal tetején is olvasható - is fölvillant. Pedig az egész könyvben alig volt több idézet.

A könyvet megszerettem. Pedig nem vagyok benne biztos, hogy jó könyv. Kint továbbra is esett a hó... békés, boldog, karácsonyi érzésem lett.

Repülőterek

2008-09-09T12:10:00.002+02:00

Repülőterek - megint. Idén is sokadjára. Szombaton egy közös sétánk közben legkedvesebb barátnőm Orsi felidézte a Love Actually repülőteres jeleneteit - már el is felejtettem őket, pedig a repülőterek már egy ideje különös jelentéseket hordoznak számomra. Egy repülőteren, ha körülnézel, mindig van történés: kevés helyen látszik ennyi öröm, bánat és sűrű üresség, mint a repülőterek helyek közötti, nemzetközi, személytelen, időtlen területén...

Az újralátás! (Két nap, két hét, egy év, tíz év után? Gyerekkel, szülővel, legjobb baráttal. Szerelemmel. Múlttal. Jövővel.)

A búcsú. (Két napra, két hétre, egy évre, határozatlan időre? Valakivel, akivel egy pár hónapot töltöttetek együtt, és talán soha többet nem látod... Szerelemmel, akihez majd visszatérsz. Szerelemmel, akivel pár órája voltál utoljára együtt.)

A fáradtság.. (30 órás utazási idő. Tíz órás tranzit idő. Alvás. Hajnali indulás. Késő járat. Halasztott járat. Overbooking. Üzleti út. Költözés, többnapos pakolás után. Végre elindultál.)

Az izgalom! (Chartergépek. Nyaralás. Rettegő kisgyerek. Életében először repülő nyugdíjas. "A gép technikai okokból előreláthatólag 20 perc késéssel indul." Félelem. Újrakezdés.)

Unalom és üresség. (Alvás a tranzitban, vigyázás a kézipoggyászra. Ajándékvásárlás. - Mert kötelező. Mert szeretnéd! Otthontalanság. Szüntelenül úton, vagy a nagy átmenet. Hova tartozik a lelkem? A régi helyet otthagytam, az újra még nem érkeztem meg. )

Új ismeretség.. (A szomszédod a repülőn, aki rosszul van vagy fél. A szomszédod, aki megnyugtat a turbulenciák közben. Az idegen, aki megvigasztal a búcsú után. A lány, aki tetszik. Az eladó, aki parfümökről mesél...)

Ők mind mind egy mese részei. A mese mindig ottvan, de repülőtereken gyorsabb, intenzívebb, feltünőbb. Figyeld meg.

Saciról és Adélról

2008-07-09T14:09:00.004+02:00

Ezt még régen írtam, most megtaláltam:

Fáj az állam, folyton nyomja valami. Huh, tudom mi a bökkenő: Tegnap megint túl sok fehér csokit ettem saciban. Jajjj most meg rámfeküdtek! Óóóó jajj nekem. Kedvesek ezek a lények itt mellettem – a kicsi, meg a nagy – de hogy nincsen jobb dolguk mint rajtam hemperegni, az számomra érthetetlen. Nehezen mond a medve ilyet ki (pláne, mert amíg itt vannak tettetnem kell a süket-némát!), de várom, hogy elmenjenek.

Becsukódott az ajtó. A rendszertelen anticsigaszerűen tekergő fehér takarókupac egyszerre csak megmoccan: kibukkan alóla egy a takaró színétől csupán csekély árnyalatnyira elütő pamacs, mely a mozdulat lendületében pelyhes manccsá, erős karrá, csikis hónaljá, elegáns nyakká, csukott szájjá, barna orrá, érző szemmé és éles füllé – egyszóval jegesmedvévé – alakul át. “Szia Adél!” biccent a jegesmedve balra. Adél, a kutya – aki bár furcsállotta a jegesmedve azon szokását, hogy mindig halottnak tetette magát, amikor a Kicsi és a Nagy a házban voltak, de csöppet sem bánta ezt a tényállást, hiszen így megúszta a konkurrenciát a hően áhított “legetetnivalóbb lény a családban” címért – mosolyogva visszaköszönt, “Szia Medve! Indulhatunk?”, mondta – mire a medve már pattant is fel Adél hátára. Előre balra, balra, balra, megkeresni a lyukat a kerítésen, és már kint is vannak az utcán, az időjárás miatt kissé saras cimborán végigvágtatnak, a sarki cipőbolt mellett elsurrannak és már ott is vannak: A Fehércsoki üzlet előtt.

Kijev - Első benyomások

2008-06-23T16:36:00.002+02:00

A passport control-os sor kicsit hosszabb volt a vártnál, a repülőn a reggeli kicsit kevesebb a megszokottnál, a város kissé kevésbé barátságos a reméltnél, de amúgy jól vagyunk:) - így fogalmaztam meg első benyomásaimat egy kedves munkatársamnak írt e-mailben.

Kiszállunk a minket repülőtől az egyébként óriási repülőteren keresztül az épülethez szállító buszból, bemegyünk az épületbe. Hatalmas sor tárul elénk a passport controlnál, melynek mint a következő nagyjából egy óra alatt kiderült haladási sebessége sem a kedvező irányban emelkedik ki. Az ukrán emberek arca szigorú, és igen kevéssé vidám.

A bőröndömet megintcsak eltörte a légitársaság.

Megérkeznek a minket fogadó taxis emberek. Kedvesen köszönnek. No de! Nekem nem, valamiért átnéznek rajtam. Az egyiknek odanyújtom én is a kezemet kézfogásra, bemutatkozásra, de annyira zavarba esik, hogy arra gyanakszom, hogy ebben az országban nőkkel nem szokás kezet fogni.

A városban minden épület hatalmas nagy. Az utak szélesek, jó minőségűek. A vezetési stílus kissé kreatív, de látszólag jól működik.

BeKezdések

2008-06-08T01:25:00.002+02:00

Gondolatban mindig kiváló szövegeket írok - szivesen megosztanám őket másokkal. De amint billentyűzetet ragadok, nem mutatja magát az ihlet, és végül nem írok semmi.
Néhány napja írtam pár sort, melyek fel is kerültek az internetre, és olyanok, amilyennek elképzeltem őket.

Holnap pár napra megyek Szófiába. Majd - ahogy szoktam - lemérem a repülőgép a gyorsulás megkezdése, és a földről való felemelkedés között eltelő időt. Szeretem, ez a kedvenc részem! Harminc másodperc körül szokott lenni.

Éppen Merle-től olvasok egy könyvet. Az első könyvem tőle. A szóhasználat szórakoztat. (A történet is. Izgalmas. Folytatni akarom. De hol a mélyebb mondanivaló?)

Az emberek nincsenek jól. Nem tudom még megfogalmazni, de valami hiányzik nekik. Te is érzed? És azt is, hogy sokan egyre közelebb kerülnek a megoldás egy fontos eleméhez?

(UI: Tegnap láttam a Sex and the City-t. Miért kellett a szereplőknek a film háromnegyedében boldogtalannak lenniük? Az emberek keresni szeretnek, vagy van bátorságuk találni is?)

Teázzunk

2008-01-01T14:47:00.000+01:00

A krétai beszámolót még mindig nem töltöttem fel, azonban annál több időt töltöttünk az emúlt fél évben a Teaerdő teaházban, ami szerintem jelenleg a legjobb teaház Budapesten!

A teaházat két jó barátom, Anda és Béla vezetik, így végig kisérhettük az átalakulást nedves pincéből, szép teaházzá. Nyilván elfogult vagyok, nem is tagadom, de tényleg nyugdt szívvel ajánlom bárkinek, akár egy baráti teázáshoz, akár a nap végén néhány óra nyugodt olvasáshoz, akár egy baráti születésnap megrendezésére.

A képen Békaúr, a Teaerdő teaház egyik teaszelleme látható. A teaszellem feladata, hogy felügyelje a tea szertartás tisztaságát, illetve a résztvevők egészségét meg hasonlókat.

Visszatértünk Krétáról és nagyon nagyon tetszett!!!

2007-08-26T17:29:00.001+02:00

A kép még nem saját, de majd lesz sok sok saját kép is. Traditional windmilleket, azaz a krétára oly tipikus szélmalmokat mutatja, amikből valóban rengeteg van.

Kokkini Haniban, a fővárostól, Irakliontól nem messze szálltunk meg egy gyönyörű, Galatia nevű apartmanházban. Az utazást egyébként a Well Travel-nél foglaltuk, a szervező iroda pedig a Personal Tours volt.

Aki kicsit ismer az talán nem lepődik meg: sokfelé mentünk. Béreltünk robogót 5 napra és autót 5 napra, egy napig busszal utaztunk, két és fél napot pedig pihentünk Kokkini Haniban. De szeretnénk befejezni az utibeszámolót (ezt azért is írom ide, hogy egy kicsit növeljem az elkészülés valószínűségét:)), tehát akkor majd lesznek részletek az utazni vágyóknak:)

Újdonságok újdonságok újdonságok

2007-08-06T11:01:00.000+02:00

Hozzáadtam a Google AdSense-t az oldalhoz. Abban a reményben, hogy majd szépen kirak linkeket a könyvekre (elolvastam pl. a Dűné-t Frank Herbert-től a múltkor óta [nah, rak vajon ki linket?]), amikről írok, így a kedves olvasót, ha érdekli, meg tudja nézni mi az. És persze a megélhetésemet is ebből tervezem.

És felraktam a magamban, csöndesen már egy ideje tervezett könyvlistát - azaz, miket olvas(ott) Kriszi. A lista nem teljes, de sokminden rajta van, ami a könyvespolcomon és/vagy az emlékezetemben zegzugaiból hirtelenjében fölrémlett. Igen, még utóbbi kategóriában sem üres halmaz. Szerintem az, hogy mit olvasol elmondja, vagy pontosabban sokat mond arról, hogy ki vagy. És élni olvasás nélkül, vagy annyit olvasni, hogy nem jut időd élni egyaránt időpocséklás. You gotta get the mix right. A Fogarasi Havasokban és a Dűne I-ből például meg is fogalmaztam, amit már rég tudtam: Ha félsz, elborul a fejed és LEESEL. Majd megkeresem az idézetet a könyvből, csak most nincs itt. Addig is ne indulj el, ha van más választás.

A hétvégén voltunk Balatonlellén - szánsájn, happinessz, borhetek. A borral nem voltunk maradéktalanul megelégedve, de az összélmény nem sínlette meg.

A nyelvekről

2007-07-05T16:19:00.001+02:00

Asimov Secon Foundation-jét olvasom immár. Érdekes kérdéseket vet fel a beszéddel, a nyelv mint kommunikációs eszköz korlátaival kapcsolatosan.

Speech, originally, was the device whereby Man learned, imperfectly, to transmit the thoughts and emotions of his mind. By setting up arbitrary sounds and combinations of sounds to represent certain mental nuances, he developed a method of communication―but one which in its clumsiness and thick-thumbed inadequacy degenerated all the delicacy of the mind into gross and guttural signaling. (83. oldal)

Azt írja, hogy az a folyamat, hogy az emberek a gondolataikat szavakba kényszerülnek önteni torzításokat, csonkításokat okoz és ezek a csonkítások az emberek és az emberiség rengeteg problémájának eredői.

(Szokott olyan érzésed lenni, hogy valamit el szeretnél mondani, de nem tudod. Fontos üzenetet szeretnél átadni, de ahogyan szavakba öntöd, azzal úgy érzed többet torzítanál, mintha meg sem szólalnál? Hogy a szó, amit mondanál, szánnivaló tükre annak, amit érzel, hiányzik belőle a tartalom, az élet.)

A mi nyelvünk - és itt nem a magyar nyelvről beszélek, mert szerintem a magyar nyelv más nyelvekhez képest még kifejezetten emberi, emberközeli - tökéletesen csak arra alkalmas, hogy azt mondjuk "8 óra van.". Tényeket képesek vagyunk kifejezni. De a lényeget nem.

(Vajon akkoris idegen lenne a másik ember, ha lenne valami más eszközünk? Elméletileg vajon lehetséges-e az, hogy egy nyelv a szókincs és a nyelvtani szerkezetek gazdagodásával eljut egy olyan szintre, hogy minőségileg is javul, új funkciók betöltésére alkalmas?)

Azt szokták mondani a nagyokosok (értsd: tankönyvek, hozzáértők, stb.), hogy minden nyelvet egyformán jónak kell tekinteni, amennyiben egyformán jól képes betölteni a funkcióját, nevezetesen azt, hogy az emberek egymással kommunikáljanak, kifejezzék az életük során felmerülő tárgyakat, eseményeket, egy szó mint száz képesek lebonyolitani a társasági életet. Ugyanezen források szerint ez általában teljesül a nyelvekre. Tehát minden nyelv egyformán jó.

Szerintem nem az. Feltünt már, hogy a német és angol nyelvterületeken nagyobb az elidegenedés, mint máshol? Mintha szegényebb lenne az emberek gondolati, érzelmi világa, legalábbis mi magyar anyanyelvűek gyakran felületesnek érezzük. Ezt az eltérő kultúrával szoktuk magyarázni, de meggyőződésem, hogy a kultúrának nevezett sajátosság-együttes oda-vissza szoros összefüggésben áll a nyelvvel, és nem csupán a történelem a kultúra alakítója.

Következtetés nincsen, meg mint látjátok összeszedett fogalmazás sem. (időhiány most - de magamat ismerve, ha most nem publikálom, talán már sosem nyomom meg a publish gombot. viszont lehet, hogy még visszatérek és javítok kicsit.) Gondolatfoszlányok ezek csupán.

Psycho-history

2007-06-20T12:18:00.001+02:00

Elkezdtem olvasni az Asimov - Foundation and Empire-t (ez a 2. könyv), és mindig elcsodálkozom a psycho-history-n (aminek biztosan van szép magyar neve): ez a tudomány teljesen olyan, mint a közgazdaságtan. Pontosabban a közgazdaságtan jövője, optimális esetben.

Jelenleg a közgazdaságtan egy dolgot nagyon nem tud (másokat csak kicsit nem): előrejelezni. Nemhogy történelmet, évszázadokat, éveket, de még egy-egy konkrét gazdaságpolitikai intézkedés rövid távú hatásait sem. De az mégis azonos a kép tudományban, hogy mind a kettő aggregál, mind a kettő valamilyen formában az egyéni cselekedetek összeadódásaként kialakuló összhatásra, összirányra koncentrál.

A psycho-history olyan fejlett matematikai eszköztárt, és nyilván számítástechnikai hátteret, és elméletet hasznosít, hogy sikeresen aggregál. A közgazdaságtan meg (még) nem. De azért érdekes azon eltűnődni, hogy esetleg és elméletileg eljuthat-e egyszer oda.

Kreativitást serkentő tényezők

2007-05-21T17:28:00.000+02:00

A tanulás vélt vagy valós kreativitási rohamokkal együtt jár. A vélt persze jobb, mert e tényről bizonyosságot szerezni több időbe telik, mint kiélni a valós rohamot. (E bejegyzés csak 2 percemet vette igénybe - a kreativitás, és a helyes következtetés ezek szerint képesek egymást nélkülözni.)

Ajándék melltartó

2007-05-18T14:36:00.001+02:00

iWIW-en reklám banner: "Mellszépítő műtéthez ajándék melltartó!" Hát normálisak ezek? Egyfelől nem is értem a koncepciót: akinek van elég pénze egy mellszépítő műtéthez, azt hogy akarják egy ajándék melltartóval csábítani? (Vagy csak azt felejtettlk ki, hogy gyémántokkal van díszítve?) Másfelől pedig az iwiw rendszeres felhasználóinak jelentős része tizenéves... azt hiszem nem vagyok konzervatív, dehát muszáj ezt? Ha már mellszépítő műtét, akkor már jobb, ha utánanéz rendesen, ne már valaki egy extra melltartó alapján döntsön, mert akkor ki tudja, hogy a mell túléli-e a melltartót...

Tavasz és klímaváltozás az Index értelmezésében

2007-05-14T16:46:00.000+02:00

Az időjárás témához kapcsolódóan az index-en ez volt (egész cikk ITT):

"Az illatanyagok (akác, bodza, orgona, gesztenye) sajátos elegye, amely 25 celsius fok körüli levegőben jut a tüdőbe, leépíti a paranoid és hisztérikus reakciókat. Ezzel pedig éppen a kelet-európaiság lényegét veszítjük el. Azaz önmagunkat. Ne hagyjuk."

[mmmm... bodza:) - anyukám csinált bodalét a minap, az egyik legfinomabb dolog a világon és keleteurópában!]

"A magyarok kivetkőztek magukból. Be kell tiltani a nyarat."

A tényállás illetve az ok-okozati összefüggés helytálló, a végkövetkeztetéssel viszont csak azért tudok egyetérteni, mert a magyarokról ha sok rosszat el is lehet mondani, azzal nem vádolhatók, hogy ne idéznék elő szívesen, ami tiltott. [concl: nem kell tehát aggódni - ha betiltjuk, a magyar nyár sk gondoskodik arról, hogy itt legyen]

Tavasz és klímaváltozás

2007-05-13T19:23:00.000+02:00

Különleges ez az idei tavasz. Elcsépelt téma már az a globális felmelegedés, vagy klímaváltozás:) - ki hogy szereti -, de azért egy dolgot, amit mindig mondok ide is fel szeretnék tenni: Sok káros hatás közül mi Budapesti lakósok mi kifogtuk a jót: egyszerűen mesés az idő. A napsütés, az illatok, a friss szellő. Kinyitod az ablakot (megtettem!), és csicseregnek a madarak, beszáll az életillat... Így egészen más itt... egészen más hely Budapest, egészen más hely Magyarország. Mosolyog minden, és ha nem vagy résen, Téged is elkap az errefelé néha kevéssé trendi vidámság:)

Mobile Blog

2007-05-08T09:13:00.001+02:00

Újabb kezdet, új lelkesedés(: Egyik kedves ismerősöm mobil blogja, a web'n'walk tarsadalom tagszamanak 50-ről 54-re való bővülése, illetve alapvetően újdonság- és státuszszimbólum:)kedvelő jellemem által inspirálva beállítottam a bloggert mail-to-blogra, és letöltöttem telómra a gmailt - most már bárhonnan, bármikor, állandóan és szüntelenül kiélhetném a bennem születésemkor elültetett, de majd 10éve elveszett írástudót!

Lehet örülni, újjongani, félelemtől remegni (mint egy oly ijesztő póktól), vagy a semleges 'whatever' feelinget nemreagálni - előre is kellemes májust mindenkinek, ha ezúttal is a kezdés s nem a folytatásbizonyulna erősségemnek.

Újra itt van!

2007-03-08T17:57:00.000+01:00

Mostanság többször jutott eszembe: kéne blogot írni. Miért? Mert csak, mert JÓ. Mert nekem jó később visszaolvasni. Mert nekem írásban jól lehet gondolkozni. Olyan, mint amikor beszélgetsz valakivel. Csak más. Most ugye jön a kérdés: Mi a manóért nem offline? És tényleg, miért? Egyszerű: Azért mert az ember offline csak tervezi. Ha felrakod a netre, talán meg is írod. Néha. Túl ritkán. De a kevés is több, mint a semmi, a ritkán pedig, gyakoribb, mint a soha. (Ugye az eksztázistól pattogtok már, amiért a jövőben néha, ritkán ilyen, és hasonló bölcsességeket olvashattok?;)) Nem volt tévedés a többes számos megszólítás, sem hazugság a fenti bekezdés: a blog azért dialógus, és ez jó is így. Immár nem kell könyvkiadót keresni ahhoz, hogy elmondhasd valakinek!

Viszont, ez most kicsit más lesz mint eddig. Főleg, mert átalakult a blogok világa, és ezzel együtt – a tömegtrendek feltétlen követőjeként – az én nézetem is. Azt hiszem, kevesebb köze lesz az én életemhez – nem lesz napló jelleg –, és több köze a cserebogarak párosodásához a csillagok között. . De hát ez van. Ha a magánéletem történései vonzanak, kénytelen leszel fölhívni:-)

USA Trip 3

2006-05-29T06:49:00.000+02:00

Majus 17, szerda
Május 17.-én, szerdán New Jersey-ben maradtunk, ezen a napon vettem meg az új laptopomat, ami egy gyönyörűséges fehér szinű MacBook. Jó sokáig gondolkoztam a félév során, hogy milyen laptopot vegyek, úh. elég biztosan tudtam, h. ilyet szeretnék, ezért is vártam annyi ideig, mire megjelent. Ez a modell csupán egy nappal azelőtt jelent meg, h. megvettem:) Egy aranyos Duo Core-os Intel 2.0-ás proci van benne:):):) Meg van beépitett webkamerája, és a legjobb, hogy Mac OS 10 operációs rendszere van ami annyival jobb, mint az XP, de azért Windows-t is képes futtatni szükség esetén. Egyedül a memóriát lenne majd jó upgradelni (eleve akartam, de különböző okok miatt nem lehetett).

Volt egy pár bonyodalom - például a kártyámon volt vásárlási limit, amit nem tudtam megváltoztatni, mert az MKB oldala aznap nem működött rendeltetésszerűen, vagyis éppen ez a menüpont nem működött. Amikor már azt hittem, talán nem is fog sikerülni, megpróbáltam az OTP-s Visa Electron kártyámat, aminek simán megváltoztattam a limitjét online, és csodák csodája, elfogadták, annak ellenére, hogy az egész USA-ban eddig még nem is láttam Visa Electron elfogadóhely jelet. Úgy látszik valamilyen szinten mégiscsak egy rendszerben működik a kettő. Mindenesetre nagyon örültem, igy még bónuszban a lehető legjobb átváltási árfolyamot is megkaptam, mivel az OTP középárfolyamon vált.

Május 18., csütörtök. Ez a nap két szempontból is igencsak nevezetes. Egyrészt Mike-nak a születésnapja volt, és másrészt ekkor született meg Mike nővérének a kislánya. Egyébként Philadelphiában voltunk napközben, ami kb. 2 órás út Glen Gardner, NJ-ből, ahol laktunk Mike szüleinél. A város egészen barátságos, kellemes mix hagyományosan kinéző "nem túl magas" és amerikai-várososan-kinéző "igencsak magas" épületek között. Mi alapvetően a turista látványosságokat néztük meg. Először elmentunk a Tourist Information-be, megkérdezni, hogy ha már elfogytak aznapra a belépőegyek az Independence Hall guided tour-ra, akkor milyen "other exciting opportunity"-k kinálkoznak. A hölgy nagyon segitőkésznek bizonyult, ezért aztán egyáltalán nem unatkoztunk. Elsőként megnéztük a Liberty Bell-t, ami itt nagyon nagy szimbólum, és érdekes volt némi amerikai történelmet olvasni a kapcsolódó kiállitáso, bár maga a harang eléggé kicsi és egyszerű volt. Utána megnéztük az Independence Hall körüli kertet valamint a másik 4-5 épületet, amibe be lehetett menni guided tour nélkül is. Ezek az épüketek leginkább birósági tárgyalók, pont olyanok, amilyeneket a filmekben lehet látni, bár értelemszerűen inkább a régi filmekben láthatókra hasonlitanak. Szóval jópofa, korhű, és maguk az épületek is szépek, nagyon kis hangulatos a belvárosnak ez a része, még akkoris, ha turista rész. Elsősorban iskolás csoportokat láttunk mindenfelé, nem is annyira külföldi turistákat. Ennek az az oka, h. mivel ezekben a termekben alkották meg a függetlenségi nyilatkozatot - főképp ugye abban, amit sajnos nem láttunk - ezért ez egy olyan hely, amit minden kisiskolásnak érdemes látnia, sokat jelent nekik. Megnéztük még Benjamin Franklin valaha volt lakóhelyét, bár az ehhez kapcsolódó múzeumba már nem volt időnk bemenni sajnos, és megnéztük Benjamin Franklin sirját is. A kettő között kisétáltunk egy Penn's Landing nevű hidra, ami egy út felett ment át a folyóig, jó volt a kilátás, de nekem nem tetszett, túlságosan nagy beton volt az egész. Még egy fél év után is minden olyan nagy itt Amerikában! Kiváncsi vagyok, hogy ha hazamegyek, minden olyan kicsinek fog-e tűnni, vagy minden normálisnak tűnik-e majd.

Ezután eljött az ebéd ideje, ettem egy hires Philly Cheese Steak-et, ami alapvetően egy hosszúkás szendvics kicsire vágott hússal és sajttal benne. Ugye azt tudni kell, hogy az amerikai szendvicsek mérete erősen különbözik az otthon megszokott szendvicsek méretétől, tehát nagyon nagy, és számomra nagyon hús izű volt, úh. a legjobb benne talán az volt, hogy kipróbáltam a helyi nevezetességet:)

Utolsóként Betsy Ross házát látogattuk meg, aki arról hires, hogy lehet (valószinűleg, talán) ő varrta az első amerikai zászlót. Az akkori zászló egyébként nem egyezik meg a maival, a csillagok száma jóval kisebb, és a csillagok itt kör alakzatban vannak felsorakoztatva. Ezután visszasétáltunk a parkolóházhoz, elindultunk, átmentunk a szép, magas Benjamin Franklin hidon. Az amerikai városi hidak általában sokkal magasabbak, mint amiket otthon ismerünk, igaz a folyók is gyakran sokkal szélesebbek, ez például az volt.

Meglátogattuk Mike tesóját és az addigra pár órás kisbabát, nagyon nagyon aranyos volt, szép kisbaba. Utána elmentünk az újdonsült nagyszülőkkel vacsorázni az ünnep alkalmából. Visszaféle pedig átautóztunk Philadelphián, Philly at night, szép volt nagyon, sok szép épületet láttam, amire napközben nem volt idő. Meglepően sok régebbi, hagyományos, európai kinézetű és ugyanakkor szépen felújitott épület van a városban, a felhőkarcolók mellett természetesen. Valamiért nagyon tetszik ez a kombináció, kisebb régebbi épület plusz magasabb felhőkarcolószerű, gyakran szépen kivilágitva, és a legszebb, ha mindehhez van még valamiféle folyó, belső öböl, etc. is.

Május 19., péntek
Másodszorra bementünk (az eddigi) kedvenc amerikai városomba, New Yorkba. Sajnos megintcsak elég vacak volt az időjárás, esett, időnként zuhogott az eső. Ezúttal nem a Highbridge-ből induló vonattal mentük be (mivel azt lekéstük, mert az utolsó reggel 8:47-kor megy), hanem a Raritanból induló járatot választottuk. Ezen a napon nyitott az Apple új New York-i 5th Ave - 59th street sarkon található hatalmas üzlete, úh. a fő uticél ez volt, de hamar feladtuk amikor megláttuk, hogy a sor nemcsak az üzlet előtti teret tölti be, hanem egy egész háztömb körül megy:) Cserében csináltunk egy hatalmas Central Park sétát, felsétáltunk a legaljától, ami éppen az 59th street-nél van, a legtetejéig, és megpróbáltunk minél több nevezetességet megnézni. A park érdekes, a 19. század közepe táján épitették. Vannak benne hagyományosabb területek, olyanok, amiket végülis otthon is meg lehet találni, vagy például amik a londoni Hyde Park-hoz hasonlitanak, de vannak benne egészen érdekes "vadregényes" részek is: kis folyók, ösvények, hidak. Ezeket a részeket szerintem még sosem láttam filmeken. Egyébként sajnos nem találtuk meg azt a nagyon romantikus hidat, amit minden második amerikai filmben mutatnak, de remélem ezt majd még sikerül bepótolnunk.

Össszességében iszonyat sokat sétáltunk ezen a napon, a pályaudvar a 34th street magassábában van, de nem a 5th Ave sarkán, hanem kicsit udébb, és onnan felsétáltuk kb. a 100th street magasságáig (bár bent a parkban, ezért nem tudom pontosan), majd később visszasétáltunk, tehát bejártunk vagy 140 utcányi részt, ami azért elég sok, főleg mivel nem egyenesen gyalogoltunk, hanem kacskaringosan a parkban. Lehetett volna metrózni, de NYC-ben éppen az tetszik a legjobban, hogy végre egy sétálós város. Nagyon nem tetszik az amerikai városokban általában, hogy sehol senki nem sétál. Biztos hozzá lehet szokni, de nekem egyszerűen zavaró, olyan, mintha nem lenne élet. Még Miami-ben a Spring Break kellős közepén (értsd: főszezon!) is keveseltem az gyalogosok számát. De New Yorkban végre más a helyzet, legalábbis Manhattan abszolút gyaloglós! Ez egy pénteki nap volt, és ekkor sokkal több ember volt kint az utcán mint kedden, tehát még jobban tetszett.

Sétáltunk a Madison Avenue és a 5th Avenue közötti utcákban is az 58-56th street magassábában, ahol egészen elképesztő módon össze van gyűjtve az összes designer üzlet a világon. Na jó, nyilván távol nem az összes, de nagyon sok hires. Viszont meglepő módon nem voltak valami szépek a cuccok, amiket árultak. Eddig Londonban láttam párat, meg Monaco-ban voltak még ennyire egy helyen, de itt még jóval szélsőségesebb a dolog. Bementünk a Trump Towerbe is, szép, minden aranyszinű, de annyira nem különleges, és már este volt, szóval majdnem minden zárva volt.

Visszafelé majdnem lekéstük a vonatot. Nem tudom mit csináltunk volna, ha ottmaradunk. De szerencsére volt másik vonat, mert az a vonat, amit kinéztünk valamiért nem is ment aznap este, azóta sem tudom, hogy vajon korábban indult egy-két perccel, vagy esetleg valamit elnéztünk. Szerencsére azért volt vonat visszafelé, mivel ezen a napon másik állomás felé mentünk, mint amelyik felé 10:30 lett volna az utolsó vonat.

Május 20., szombat
Napközben megpróbáltam egy kicsit csinálni a dolgomat (BME-dolgok), vagyis nem is annyira kicsit, inkább azt lehet mondani, h. az egész nap ráment. Késődélután elindultunk, Mike családjának a timeshare-es csereüdülős helyére jöttünk a Pocono hegységbe, Pennsylvania államban. Úgy hivják a helyet, hogy Shawnee. Lejött Mike két barátja is, Bruce és Kristin, velük töltöttük az estét. Dumáltunk, filmet néztünk.

Május 21., vasárnap
Reggel elmentünk úszni. Néhány érdekes dolog: úgy látszik, az amerikaiak nem szeretik használni az öltözőket, inkább mindent a pool mellett raknak le, plusz azon is nagyon meglepődtek, h. én az úszás után le szeretnék zuhanyozni és megmosni a hajamat. Ők ezeket otthon szokták. Hmm, csak érdekesség, nem is akarok általánositani.

Koradélután pedig elmentünk egy közeli shooting range-re. Elég vicces, hogy itt egyszerűen el lehet menni egy shooting range-re, és minden további nélkül ki lehet próbálni fegyvereket. Persze fizetni kell, de mikor mondtam, hogy nincsen driver's license-em, nem kérték el az útlevelemet, vagy hasonló, elég volt identification-nek, hogy Mike driver's license ID-jét megadtuk. Furcsa érzés volt, mert mégiscsak fegyver, de gondoltam, hogy erre máskor nemigen lesz lehetőségem, úh. kipróbáltam 3 félét. Már pár hete egyszer vendégségben egy Blacksburgi házaspárnál lőttem egy vadászpuskával, igy valamivel kevésbé idegenkedtem a témától. Először kipróbáltam egy kis pisztolyt, aztán egy kicsit nagyobbat (9 mm), végül pedig egy "civil változatú" M16-ost. Az instructor nagyon kedves volt, mindent részletesen elmagyarázott, hogyan kell fogni, milyen érzés lesz, stb. Igazából messze nem dob annyira hátra, mint amennyire az európai ember hinné (pontositok: mint amennyire én hittem), érdekes élmény volt kipróbálni, de azért jó dolog, hogy nálunk otthon tilos és nem mindennapi dolog a fegyvertartás. Elég ijesztő azért az amerikaiak természetes viszonya a fegyverekkel, sokaknak egyszerűen csak úgy van, még egyszerű egyetemistáknak is. És tudják is hogyan kell használni, nem is csoda, ha csak igy szabadidős foglalkozásként el lehet menni shooting range-re. Annyira nem is drága, összesen asszem 25-t lőttem 15 dollárért vagy hasonló.

Este lejött Mike másik két barátja, Jess és Ryan, és voltunk vacsizni egy Thai étteremben. Kicsit csalódott voltam, nem volt elég csipős a kaja. De azért jó volt, imádom, hogy itt minden étteremben a shrimp egészen hétköznapi dolog az étlapom. Egy kicsikét drágább, mint a csirke, de csak egy kicsikét, nem háromszor annyi.

Május 22., hétfő
Pihenős, BME-re házi-dolgozat-irós, dumálós nap.

Május 23., kedd
Reggel elmentunk úszni - juhéé, úsztam 25 hosszat. Bár nem vol könnyű, mert az egész medence folyamatosan tele volt fel és alá úszkáló kisgyerekekkel és szülőkkel. Úgy látom az amerikai uszodákban, de legalábbis ebben nem szokás úszni, körülnézve nem is nagyon tud senki. Cserében a klór mennyisége a vizben továbbra elképesztő:) De azért jólesett úszni. Délután Mike bevezetett a golf rejtelmeibe, és mint kiderült, nagyon nem könnyű játék. Este megérkeztek Andi és Laci, pókereztünk, pontosabban Texas hold'em-eztünk, jó volt. Előtte még megtapasztaltuk, hogy errefelé tényleg nem nagyon lehet semmiféle italt kapni este kilenc óra után.

Máus 24., szerda
Raftingolni akartunk volna menni, de sajnos nem volt szabad hely a közelben lévő raftingos helyeken, úgyhogy végülis úgy döntöttünk, hogy change of plans, és akkor felmerült, hogy ketten körülünk még nem voltak a shooting range-en, amit nyilvánvalóan nem lehet kihagyni. Mázlink volt, mert sokáig mi voltunk ott az egyetlenek, úgyhogy kifejezetten sok időt szánt ránk az oktató és jó sokfélét kipróbáltunk. A fényképek magukért beszélnek, azt hiszem. Este voltunk megint úszni, 35 hossz, plusz szauna meg jakuzzi:) Azután csillax..

Május 25., csütörtök
Bementünk ismét New York-ba, ezúttal Andival meg Lacival, Mike sajnos nem tudott jönni, mert el kellett intéznie néhány dolgot. A bevonatoz
s már eleve igencsak izgalmas volt. Reggel beautóztunk Shawnee-ból Glen Gardner-be, onnen pedig Raritan-be, ahol felszálltunk a vonatra, megvettük a szokásos diákkedvezményes, Newark-ba szóló jegyünket. A meglepetés az volt, hogy áramszünet van Newark és New York közti szakaszon. Ugye ez a két város egyáltalán nem ugyanaz, bár a kiejtés beli különbség nekem személy szerint továbbra is kihivás, mind felismerésben, mindpedig kiejtésben. Időnként mondott valamit a hangosbemondó, de nem nagyon értettüj, ezért végül kénytelen voltam a kalauztól megkérdezni. A helyzet az volt, hogy a New Jersey Transit járatain áramszünet volt, de szerencsére a Pathway járt. Hurrá. És még el is fogadták a jegyünket megnézés nélkül, igy tudtuk érvényesiteni a diákkedvezményt:) Ez a Pathway vonat a World Trade Centerh area-hoz vitt be, ami elég durva volt, ahogy kanyarodott be a vonat, ott kanyarodott a semmi mellett, aztán kiléptünk az állomásból, és ott voltunk a semmiben. Nagyon nagy az a terüet,, és nagyon nagy lyukat hagyott maga mögött a magas épületek hiánya, furcsa érzés volt. Állitólag épitenek új WTC-t, egy torony lesz, de a korábbinál magasabb, hát nem ijesztú egy ötlet? A következő néhány órában megnéztük Lower Manhattan-t, ahol még nem voltam. Szép épületek, Wall Street, Chinatown, Little Italy, Statue of Liberty (bár sajnos csak messziről, a Ferryre nem volt elég időnk). Igy aztán a szabadságszobor kicsit kicsinek tűnt, de állitólag közelről azért nagy. A Wall Street sem olyan nagy, bár szép, barátságos utca, a tőzsde pedig kifejezetten szép épület. Érdekes New Yorkban, hogy annak ellenére, hogy felhőkarcolók, meg minden új, modern, a legújabb trendek és dolgok ide érkeznek, de ennek ellenére van a városnak lelke, sok viszonylag régebbi, illetőleg régebbi stilusú épület van, még a felhőkarcolókra is vonatkozik ez.Az Empire State Building és a Chrysler Building lobbija például kifejezetten századközepi benyomást kelt. Mármint előző század. Little China nagyon tetszett, bár állitólag ezek már csak maradványok, de akkoris olyan jópofa volt, mert annyira más a többi negyedtől, érdekes érzés, hogy kinaiak mindenhol vannak. Kicsit olyan volt, mint az tthoni kinai piac, de azért persze nagyon más. Azóta is nem tudom, hogy a száritott tengeri kaják, amiket árultak, tulajdonképpen mire is valók. Megfőzni, rágcsálni? Bár imádom a tengeri ételeket, részemről egyiket sem szivesen próbálnám ki.

Végre szép volt az időnk, igy kaptunk az alkalmon és felmentünk az Empire State Buildingbe. A sorban állás elég hosszas volt, és aki már állt Amerikában sorban, tudja, hgy folyamatosan kiabálnak valami miatt, főként a security checknél, és annyira nem kellemes élmény. Na de végülis mindeneetre megérte! A 86. emeleten volt az Observation Deck, és egyébként maga az épület jelenleg is a város legmagasabb épülete, mióta a WTC már nincsen. Az Empire States Building tetejéről is nagyon látszik egyébként, hogy honnan hiányzik az a két épület., de összességében nagyon szép a kilátás, a világ közepének a tetején lenni:) Imádom New York-ot.

Az Empire States Building után elsétáltunk megnézni a Flatiron building-et, bár már láttam, de mégegyszer. Az épület sajátossága, hogy hosszúkás háromszög alakú, a legvékonyabb részén azt hiszem valamivel kevesebb, mint 2 m széles. És mindehhez persze viszonylag magas, bár azért nem igazi felhőkarcoló. A Flatiron buildingtól felsétáltunk a Times Square-hez, ott pedig beültünk egy Ellie's Stardust Diner nevű helyre, aminek az a különlegessége, hogy felfedezésükre váró pincérek folyamatosan énekelnek, jellemzően musical számokat meg egyéb nagyon hires számokat. És lehet velük énekelni, úgyhogy elénekeltük a Broadway-n a "New York, New York"-ot, ha a mondat nem is éppen azt jelenti, amit a kontextusból kivéve hinni lehetne. A napot azzal zártuk, hogy végigsétáltunk a Central Park alsó vonalán, de már sötétedett, úgyhogy be már nem volt időnk menni. Egyébként is éppen ideje volt, hogy elinduljunk, igy is csak fél 12 körül értünk vissza Raritan-ben, ahonnan Mike elhozott minket, és még aznap este felmentünk Shawnee-ba.

Május 26., péntek
Utazós nap! Reggel laundry, meg összepakolás, aztán hit the road 2 pm-kor, irány Niagara Falls. Kb. 5-6 órás út volt, minden rendben ment, este fél 9 körül megérkeztünk, és a hostelt is könnyedén megtaláltuk. Csak egy szobát tudtunk foglalni négyünknek, mert nem volt már több hely, úgyhogy elég izgalmasan osontunk be a hostelbe meg maga a szoba is elég izgalmas volt, nem voltunk maradéktalanul megelégedve:) Viszont este 9-kor péntekenként tüzijáték van a vizesés kanadai oldalán, úgyhogy gyorsan elindultunk odafelé.

A Niagara vizesés körüli park nagyon szépen karban van tartva, és ingyen látogatható, tehát alapvetően végig lehet sétálni egézen ingyen az összes vizesés körüli részt. Amikor először megláttuk a vizesést, sötét volt, és a jóval kisebbik vizesést láttuk, és még igy is sokkal nagyobb, so much more impressive volt, mint amilyennek hittem. A tüzijátékot a kanadai oldalról lőtték, ami éppen szemben volt, egyáltalán nem messze, tehát az amerikai oldalról kifogástalanul lehetett látni. Érdekes, hogy van egy csodálatos, hatalmas vizesés, természeti szépség, és a túlparton olyan magas épületek vannak, amik magyar szemmel legalábbis biztosan felhőkarcolónak tekinthetők, és ráadásul csúnyák is. De ennek ellenére, az összbenyomást annyira különlegessé teszik, hogy szerintem jó, hogy ottvannak. Majd a fényképeken lehet látni, hogy a vizesésből jövő és párafelhő felemelkedik, és ettől egészen szellemiesen néznek ki azok az épületek.

USA Trip 2

2006-05-18T09:26:00.000+02:00

Igértem, hogy mostanság fogok ide irni többet, és bár itt éjjel 3 óra van, igyekszem betartani! Nem állitom, hogy nem magam kedvéért, de ez is valami:)

Tegnap voltunk bent New York City-ben! Start spreading the news.. I'm leaving today! You're gonna be a part of it! New York, New York! Szóval tök jó volt, nagyon tetszett, rájöttem, hogy azért hiányoznak a nagyvárosok! Érdekes módon, a város nemcsak Londonra emlékeztetett (ez talán nem annyira meglepő.. egyszerűen világváros jellegge miatt), hanem Budapestre is erősen. Nagyon világváros a mi imádnivaló Budapestünk is! Ami viszont engem meglepett. Londonba 3 évvel ezelőtt voltam utoljára, és Budapest ennyi idő alatt rengeteget fejlődött. Persze magától értetődik, hogy NYC azért egészen más. Eleve a magas épületek.. ilyet még soha sehol nem láttam. Persze, egy-egy magas épületet igen, otthon is van pár, meg itt Miamiben, DC-ben láttam párat. De egészen más feeling, hogy keskenyek az utcák, és minden épület magas! Megnéztem a legmagasabb épületek listáját, és hát bizony jó sok van itt!

Megnéztük az Empire State Buildinget (igaz, csak lentről, mert az időjárásból adódó 0 miles látótávolság nem érte meg a 14 dollár admission fee-t), a Public Library-t (nagyon izgi:):) - de útba esett), a Grand Central Station-t, ami ugye pályaudvar, de szép, a St. Patrick's Cathedralt (szokatlan angol nyelvű misét hallani.. bár csak rövid ideig voltunk bent), a Rockefeller Centert, leginkább a GE Building-et, a Times Square-t (ez tetszett a legjobban! Érdekes, hogy egy darab hirdetés hogyan tönkreteszi a városképet, de ilyen mennyiségben mennyire hangulatosak!!! Nagyon tetszett!) és sétáltunk sokat a 5th Avenue-n, meg a Park Avenue-n, meg a 6th Avenue-n. Még megpróbáltunk nézni pár dolgot, amit annyira nem sikerült, pl. a Fashion Institute ronda, a Flower árúsitós utcában pedig az összes bolt zárva volt.

Mindez amolyan Midtown táján volt. Terv szerint majd még valamikor felmegyünk a Central Park-be (csak tegnap sokáig esett az eső és hideg volt), meg valamikor lemegyünk dél Manhattan-be, arrafelé, ahol a WTC állt valaha, meg amerre a Statue of Liberty áll.

Imádom Manhattant, nekem való város! Az egyetlen kifogásolnivalóm talán, hogy tisztitani kéne az épületeket!! Ha nem lenne koszos a kő, minden százszor csodálatosabb lenne. Lsd. Budapest 10 évvel ezelőtt és most. Az ember nem is hinné, de néztem Mike nagyapjának egy albumat a kicsit több, mint 10 évvel ezelőtti Budapest látogatásáról, és minden olyan sötét, fekete, nagyon más, mint ma, és ma annyival szebb! Úgy éreztem magam, mint kiskoromban, amikor mindig jöttünk nyaranta Magyarországra...

Ma pedig nagy esemény, vettem Computert! Csodálatos kis jószág, imádom:) Macintosh, tegnapelőtt megjelent MacBook modell (erre várok már kb. egy hónapja). Nézzétek meg: apple.com - MacBook (nem Pro), és a jobbik fehér szinűt vettem. Semmi bonyolult installalás, tök hamar működik. És a kompatibilitás miatt sem kell aggódni, az új modellekben Intel processzor van (2.0 GHz, dual core, tehát szinte mintha két proci lenne, ha nem is minden szempontból), és egy patch-el fel lehet rakni a Windowst is:)

Holnapra (mára) Philadelphia van tervbe véve!!

USA Trip 1

2006-05-16T04:13:00.000+02:00

Megérkeztem New Jerseyben, ahol Mike szülei laknak! Kb. 7 óra volt az út ide fel, vagyis kicsit több, mert nagyon nagy volt a forgalom, még néhányszor teljesen be is dugult, pedig eddig talán nem is láttam ilyet itt Amerikában.

Szép a ház ahol laknak, tisztára hangulatos! Valamivel hidegebb van itt fent Jerseyben, mint lent Virginiában, bár az utóbbi hetekben nem igazán volt jó idő Blacksburgben sem. Érdekes, hogy mostanság is vannak bőven rosszabb időjárásos napok, mint amilyen az időjárás aznap volt, amikor megérkeztem januárban. Persze akkor egészen kivételesen melet volt.

Innen New York városa kb. 1 óra távolságra van, úh. ha minden jól megy, akkor holnap be is megyünk. Van egy kis travel guide-om, ami nagyon jó, úh. kivételesen nem csak úgy vaktára megyek majd ide meg oda, hanem valamelyest rendesen megtervezve. Igy több fér bele a korlátozott időbe! Mondjuk viszonylag sok időnk van, mivel egy és fél hetet a környéken leszünk, péntekig itt Jerseyben, utána nem túl messze innen. De persze nem csak NYC-t szeretném megnézni, hanem néhány más helyet is, pl. Philadelphia eléggé kézenfekvő. Igyekszem irni ide a blogba, már eddig is többet kellett volna, h. jobban megmaradjanak az emlékek!

2006-04-29T18:35:00.000+02:00

Sziasztok!

Tudom, soha nem irok ide, pedig hasznos lenne, mert megiscsak itt vagyok egy masik orszagban es jo lenne rogziteni, hogy mi van velem, marcsak magamert is. Persze - biztos kitalaltatok - itt is annyi minden dolog, tennivalo (jo ertelemben!) van, hogy egyszeruen sosem akarom azzal tolteni az idomet, hogy leirjam, hogy mi van velem. Ugyhogy egy-ket dolog, diohejban.

Azt hitem harom hettel ezelotti hetvegen volt International Week aminek a tetopontja az International Stree Fair. Foztunk csirkepaprikast meg eloadtunk egy magyar neptancot. Nem kell megijedni, en csak segedkeztem a fozesben, es a neptanc koreaografiajat sem az en magyar nepi hagyomanyokat illeto ismereteimtol varta a tarsasag:) Szoval minden jol sikerult, nagyon szep rendezveny volt, nagyon jo dolog a diversity, emberek mindenhonnan a vilagrol, igazan sajnalhatjuk, hogy nalunk otthon ilyen nincsen.

Egy hete voltam Washington, DC-ben, azert, hogy szavazzak a valasztasokon, persze a lenyeg sokkal inkabb az volt, hogy megnezzem a varost. Es annak ellenere, hogy ilyen rossz idojaras ritkan van - vegig zuhogott az eso - a varosban nagyon kellemeset csalodtam. Annak ellenere, hogy ilyen kozel van ugyanis, nem igazan mondogattak az emberek, hogy mindenkeppen menjek el es nezzem meg, mert ilyen meg olyan szep, ezert aztan arra kulonosebb varakozasok nelkul erkeztem. Es nagyon nagyon kellemeset csalodtam, DC belvarosa, marmint a "hires epuletek" tenyleg gyonyoruek szerintem. Egyedul a Feher Hazban csalodtam, mert azt csak nagyon messzirol lehet megnezni, egyaltalan nem olyan kozelrol, amilyennek a filmekben tunik amikor kisiskolas csoportokat mutatnak feherhaz nezoben a front gate-nel. A Capitol Hill viszont peldaul gyonyoru, aki nem tudna, ez az: http://www.bbc.co.uk/radio4/news/images/prog_images/asian_diasporas/capitol_hill.jpg (sajat kepeket meg nem toltottem at fenykepezo geprol).

3. Florida

2006-03-28T00:27:00.000+02:00

Egyszer mar elkezdtem irni egy leirast a tavaszi szunetrol, de aztan valami technikai zur folytan elveszett az egesz. Tehat itt Amerikaban csodalatos talalmany, hogy van olyan, hogy tavaszi szunet. Iden maricius elso teljes hete volt, es Floridaban voltam. Kocsival mentunk le, kb. 16-18 ora lehetett az ut, persze viszonylag pihenosen, itt a highway-ken valahogy mindenki olyan nyugodtan es egyenletesen, nem tul gyorsan vezet, nincs folytonos elozgetes annak erdekeben, hogy nyerjunk par metert. Lefele menet megszalltunk egy ejszakat Jacksonville-ben, igy vasarnap ertunk le Miami-be.

Florida klimaja nagyon tetszett. Hegyek nincsenek, tehat az egesz allam egy siksag, nagyon vilagos van valahogy. Allitolag szokott esni minden nap egy kicsit az eso is, de most nem esett, talan egyszer sem, mialatt ott voltunk. Miami maga is egeszen kulonleges, legalabbis europai szemmel. A varos a tengerpartnal van, szamos szigetbol, felszigetbol, obolbol all, igy hat osszessegeben sok helyen van viz. Ahol megszalltunk az egy ilyen belso obol szerusegre nezett, nagyon szep hely. Ami meg feltuno, az az, hogy europai tengerparti varosokkal ellentetbne itt mindenhol magas hazak vannak a vizkozelben is. Gondolom ez Amerikaban nem igazan kulonleges, de az en szememnek megiscsak az volt. Kulonosen amikor elso este sotetben tarult elem ez a gyonyoru kilatas egy nagyon elegans es jo etterem erkelyerol. A varos bulis tengerparti resze Miami Beach, azon belul is South Beach. A tengerpart eleg szep, finom vilagos szinu homokos, szoval jo. Igaz, azert alapvetoen kicsit hideg volt ahhoz, hogy az ember igazan elvezze a furdest, bar siman be lehetett menni a vizbe. South Beach egeszen europai olyan ertelemben, hogy van egy csomo kis etterem ahol lehet ebedelni vacsorazni, es vegre egy hely, ahol viszonylag sok embert lehet latni az utcakon. Minden viszonylagos, azert nyuzsges itt sem volt, de legalabb nem csak autokat lehetett latni mindenfele. Ennek ellenere este itt is kiurulnek az utcak, szorakozo helyre lathatoan konkret cellal mennek az emberek, nem nagyon lattunk olyat, hogy elkezdenek setalni aztan keresgelnek valami megfelelo helyet. Setaltunk nagyokat, probaltunk latni valami a varosbol is, lasd fenykepek. Nagyon erdekes egyebkent, hogy az egesz varos tele volt epitkezesssel, meg ablakok helyett sokszor csak az ablakuveg hianyat, esetleg valamifele fat lehetett latni, es mindez az oszi hurrikan miatt van. Hat igen, nekunk otthon azert mazlink van termeszeti katasztrofa teren!

Visszafele menet egy Dunnellon nevu kisvarosban szalltunk meg, ahol megneztuk a kozelben levu Rainbow Springs-t, ami ugye egy forras es hozza kapcsolodo gyonyoru park. Tetszett, hogy vannak ott aligatorok, es megis szabad furodni! Watch out for pictures! - mert nagyon jok lettek, csak meg egyelore sajnos nincsenek fent, de nemsokara, igerem. Meg ehhez a beszamolohoz is szeretnek majd nehany linket mellekelni meg.

2. Tantárgyak

2006-02-11T01:12:00.000+01:00

Itt minden tantárgy 3 kreditet, vagy legalábbis amiket fölvettem, azok azok. 12 kredit a féléves tanterv. Egy kredit itt is 1 az egyetemen töltött órát jelent, azzal a különbséggel, hogy itt inkább felülről és nem mint otthon alulról kerekítjük, tehát van tárgyam ahol 3x60 perc vagy 4 tanóra van 3 kreditért. Ezen túl sokkal több a házi, de nem nehezek. Az oktatás egész hangulata olyasmi, mint nálunk a középiskola, ami nekem azért fura érzés, de meg lehet szokni. Cserében a vizsgaidőszak egy hét, a ZH-k nem nehezek, legalábbis amennyire eddig látom. Ez az Undergraduate szint, ami olyasmi, mint nálunk a kétszintű képzésben a BSc. Master's diplomát ún. Graduate képzésen lehet kapni, na az viszont már egész más szint, egy Graduate tárgyam van, de azt igazából esélyem sincs elvégezni, olyan nehéz. Mondjuk talán nem a szinttel van a baj, hanem azzal, hogy ez egy adott tantárgy második féléve. Majd még máskor írok általános benyomást az itteni oktatási rendszerről, hogy tetszik-e, egyelőre leírom, milyen tárgyaim vannak.

Public Speaking - csak úgy, fejlesztem az angolomat, hasznos, bár sajnos rengeteg házi feladat van, ezzel van a legtöbb munka

Introduction into Programming in Java - végre megtanulok programozni, ui. itt pedagógiai és objektumorientált szemlélettel oktatnak.

Empirical Economics - ez a graduate tárgy, amit minden bizonnyal nem fogok elvégezni, hanem "audit" grading optiont választva csak hallgatom. Viszont az egyetlen rendes gazdasági tárgy amit felvettem, mert az Undergrad szint gazdaságiból nagyon nem volt az igazi. Lényegében Ökonometria. Amit igen, otthon is tanultunk, de az itteni diákok mire diplomát kapnak hozzá tudnak majd nyúlni egy valós adathalmazhoz. Nem az van, hogy "majd úgyis mindent akkor tanulsz meg, ha dolgozol, amit az egyetemen tanulsz azzal semmire nem mész...".

Undergraduate Research - itt van egy professor, aki ért a közgazdasági kísérletekhez, szokott ilyet csinálni, és van egy kísérleti labor (!!!) csak közgazdasági kísérleteknek, ami nem ám csak egy szoba, hanem egy kis épület, sok számítógéppelha számítógépes kísérletet eakarnánk. A diákok pedig nem úgy kutatnak, hogy "örülünk és értékeljük hogy kutatni szeretnél, de sajnos lényegében nem tudunk segíteni", hanem segítenek, az az egyik cél, hogy tanuljunk belőle valamit.

Exploring American Society - international studenteknek van főleg, de szerencsére most a csoport majdnem fele amerikai. Fun class, beszélgetünk sokat, nem nehéz bár itt is van hetente esszé, meg kell majd önkéntes munkát végezni a tárgy teljesíéséhez.

Leadership in an International Perspective - ugyanaz mint fent, itt is lehet ingyen dolgozni, úgyhogy szeretem. International weekre szervezünk majd valamit, meg van egy project hogy peer education keretében szervezünk egy két "ismerjétek meg más országokkultúráit" educational eventet a kollégiumokban. Mi találjuk ki, nekünk kell összehozni, PR, minden, szóval jópofa.

Elementary Spanish - ezt nem vettem fel, mert Time Conflict volt egy órámmal, és bizony akkor nem lehet felvenni. De a heti 3 órából 1-re, néha 2-re bejárok.

Ez így rosszul hangzik, ahhoz képest, hogy 4 tárgyat kéne csak felvenni, már látom magam előtt a "Kriszi, nem tudsz egyszer csak úgy relaxálni?" commenteket, de nem kell aggódni, még így is keveset kell tanulni, bőven van annyi szabadidőm, amennyit szeretnék, és kb. én tanulok a legkevesebbet mindenki közül, akit ismerek.

Járok még sportórákra is, de azt majd máskor írom le.

2. Érkezés

2006-01-30T17:22:00.000+01:00

Day 0: Tudom, kicsit (nagyon) idejétmúlt a dolog, de azért kezdjük az elején. Cserében röviden. A repülőút jó volt, csak én nagyon fáradt. Tervezgettem, hogy majd alszom a repülőn, de aztán (tudom, én szegény:)) közbejött, hogy meglepiből Business Class 1.sor-ra upgradelt a Lufthansa. Csak félálomba álldogáltam a boardingnál, nyújtottama jegyem (ami egyébként borzasztó volt, hátul, közép közép), erre mondták, hogy várjak egy pillanatot adnak jobb jegyet, gondoltam, hogy jó, hátha van egy folyosós hely hurrá, erre adják vissza és nézek nagyokat. Tehát nagyon jó volt, kényesztettek egész úton, emiatt aztán kár lett volna aludni. Chicago már kicsit fárasztóbb volt, elvileg 7 óra várakozás volt, de késett a gép, így 9 lett, közben lemerült a telefonom és számomra akkor derült ki, hogy bizony itt már mint a konnektor, mint a feszültség a konnektorban, márpedig írnom kellett SMSt hogy mikor érkezek, és hogy hozzanak el a reptérről (természetesen a szám csak a telefonban volt meg). Gondolhatja a kedves olvasó, hogy elég elveszettnek éreztem magam, és azt tudni kell a Chicagoi reptérről, hogy check-in előtt a világon semmi nincsen - gyakorlatilag újságos is talán csak 2 terminalon van, meg még mintha lett volna hotdog, de ennyi. Checkin meg még csak soká volt. Azért 3 óra kérdezősködés és terminalok közti vonatozás után sikerült venni egy konvertert, megírni azt az SMSt, megtalálni a checkint (az a reptér egy káosz, nem volt kiírva hova kell menni, a személyzet is sokáig csak tippelgetett:)), hurrá, aztán már csak ébren kellett maradni. Nem volt kőnnyű, mire megérkeztem megvolt a 48 óra nem alvás, de jetlag segített abban, h. másnap tök fit legyek:)

Day 1: Rengeteg ügyet el kellett intézni! Jelentkezni az International Centerben, meg az ISEPes néninél, advisorral találkozni, healthcare immunization form, Student servicesben itteni diákigazolvány (Hokie passport), wireless account, koli beköltözés, email account intézés, stb. stb. Kb. annyi ügyintézés, ami gyakorlott BMEsnek 1 hetébe telik. Hát itt egy kicsit másképp mennek a dolgok, annak ellenére, hogy itt sokkal bonyolultabb ügyeim vannak. Ha odamegyek bárkihez, ő valahogy mindig éppen érti, hogy mit szeretnék elintézni, és valahogy éppen sosincs akadálya a dolgognak, és mindehhez kedves, és ugyanúgy emberként kezel, ő nem hivatalnok. Tudtátok például, hogy egy a magyar diákigazolványhoz hasonló kártyát kb. 1 perc alatt el lehet intézni a fényképezéssel együtt? Nekem ez új volt. Tök szép idő volt ezen az első napon, és estére sikeresen beköltöztem a koliba, 108 Newman Hall, 24060 Blacksburg, Virginia - ide lehet küldeni a leveleket:) A room phone-om pedig egy-(ötnegyven)-2325200, de vigyázat, bár akkor még nem volt szobatársam, most már van, tehát lehet nem én veszem fel.

1. Bevezető

2006-01-30T17:18:00.000+01:00

Mielőtt elutaztam, mindenkinek ígérgettem, hogy persze, majd írok rengeteg e-mailt, meg majd csinálok weblapot, és mutatok képeket. Ehhez képest még köremailt is csak nagyon közeli ismerősöknek írtam, MSN-en soha nem érek rá senkire, USA-honlap sehol, fényképet gyakorlatilag nem csináltam. Most egy kicsit törleszteni szeretnék, és talán ide a blogba hatékonyabb, mint egyenként írogatni. Nem döntöttem még el, lesz-e valami fényképes honlap, de talán azért összekapom magam és lesz, mert mégiscsak butaság, hogy otthon heti 100 képet csinálok, éppen itt pedig egyet sem.

Jön a QUEEN!!!!!!!!

2005-02-25T20:41:00.000+01:00

Most az van, hogy egész héten nyamvadt vagyok, most meg egyre jobban, de nem jó ez így mert semmi kedvem betegnek lenni szóval remélem nem leszek. Amúgy semmi nem volt, voltam TOEFL-ezni, ami magamhoz képest jó szar lett tehát az egész nicht der Rede wert, már kitomboltam magam. Ha az esszé jó lesz, akkor ezért egész jó lesz. Ma megyünk moziba - Aviator - ha még sikerül talpon maradnom addig. Holnap relax-buli JJ-nél. Vasárnap Rammstein koncert. Szerdán felező "bál" buli. ÉS!!!! Áprilisban jön a QUEEN együttes koncertre az Arénába, és ez igaz!!!!!!!! Ki hitte volna. Ha nem lennék ilyen nyamvadt, akkor most még sokkal sokkal jobban lelkesednék. Azért azt tudnotok kell, hogy a Queen a very favourite együttesem!

Nah, ami van mostanság arról írok

2005-02-14T00:10:00.000+01:00

Na most az van, hogy vége a vizsgaidőszaknak és síeltünk egy hetet. Előbbiről több szót most épp nem szeretnék ejteni, a síelés pedig ofcourse jó volt. Lehet drukkolni, hogy tudjunk még idén síelni menni mert ez az egy hét most nagyon rövidnek tűnt. Bad Kleinkirchheimbe szeretnénk menni márciusban, de úgy fest, hogy nem lesz szállás:// Ami volt még... végre egy fergeteges buli előző pénteken mielőtt elutaztunk, már régen volt ilyen, sok-sok tánc, ünneplés, pezsgő, meg ilyesmi, szóval sima vizsgatemető ünneplés:) És idén véletlen lemaradtam a Maturaballról, mert 1 héttel korábban volt mint hittem, hehe;) Mondjuk annyira nem baj, valsz. nem mentem volna el amúgysem. Holnaptól ismét suli... nagy nehezem összehoztam a Neptunon a jelentkezést, de nem igazán tetszik az órarend, túl sok óra, túl sok lyukasóra. De remélem jobb lesz mint az előző félév, legalább most van pár tárgy, ami érdekel.

Na, életjel, vagy mi

2005-02-01T13:21:00.000+01:00

Már csudarég nem írtam. Hát az van, hogy ha minden igaz letettemma az utolsó vizsgámat. De még hátra van egy házidoga. Ez a vizsgaidőszak egy rémálom volt, még szépíteni sem tudom. Annyit kellett tanulni, mint még soha (de mondjuk kb. 4-5x annyit, de tényleg), és ilyen rossz eredményem sem volt még soha. Ez még akkoris igaz, ha a jobbik esetet vesszük, aminek viszont max. 50% a valószínűsége. Minden félresikerült ami félresikerülhetett, és még az is ami nem is. És ami sikerült az is csak küzelmek árán. Simán semmi nem ment. Na tessék, kipanaszkodtam magam. 2 éjszakája nem aludtam (szum. max. 3 órát), szóval ne csodálkozzatok. Inkább tessék drukkolni hogy a jobbik eset legyen!

2004-09-20T18:22:00.000+02:00

Már régen nem jelentkeztem itt a blogon. Ez azért van, mert elkezdődött a suli, bizony-bizony. Hülye mazochista lévén megintcsak bevállaltam százmillió tantárgyat, szóval van dolgom! Összeszámoltam, névlegesen heti 52 órám van, persze csomó ütközés így aztán amennyire elvileg be tudok/be fogok járni az 41. Érdekesen hangzik, mindjárt megijedek. Na mindegy. Lehet, hogy idén most már tényleg rá fogok fázni ezzel hogy túlvállalom magam! Pedig a mérlegképes könyvelőre nem is megyek mégsem, pedig eredetileg terveztem, heti 10 óra lett volna még hehe:)

Tanulok spanyolul, az tök jó. Buenas tardes, senores/senoritas! Yo me llamo Krisztina, yo soy estudiante. Comó te llamas? Tudok ám még sok mást is, csak itt is nagyon gyorsan haladunk, ezeknek a nyelvtanároknak egyszerűen nincs türelmük... ma is annyi szót vettünk át, és annyi házifeladatot kaptunk, hogy félek kezd eljönni az idő amikor lemaradok, pedig nem akarok!

7. nap

2004-08-16T21:09:00.000+02:00

A hetedik nap köztudottan az utolsó Sziget nap, idén augusztus 10-ére esett! Tremmi is kivonszolta magát, lelkesen, hiszen rengeteg jó koncert volt, a Wan2-ban sok-sok Ska, a nagyszínpadon Aerzte! Kezdjük előlről.

Ugye izé, kiértünk, 6ra a nagyszínpadnál voltunk, előtte próbálkoztunk a Piros Pöttyösnél, de ott azt mondták, hogy majd jövőre és megmondták, hogy délre jöjjünk, jó de mi meg megmondtuk, hogy nem tudunk, úgyhogy ennyibe is maradtunk. Az "a többi cégnek még kevesebb ajándéka van" kifogás azért akkor sem jött be!

Die Aerzte: jófejek voltak, de valami elképesztő, hogy vagy ennyire hülyék vagy ennyire szétszedték az agyukat alkohollal vagy mással vagy csak éppen akkor voltak beb*szwa/betépve/akármi? Nem tudom, de angolul semmitsem sikerült helyesen mondani (Wie geht's = How is it? :-))), még németül sem nagyon ment, magyarul viszont folyamatosan hosszú sorokkal próbálkoztak, de én bizony semmitsem ismertem fel. Belgát valahogy kihagytunk, de úgy rendesen, ahogy kell. Jesszusom, miért is maradt ott a csapat egyik fele? Bele sem akarok gondolni, mert szerintem az nagyon gáz "zene". Mi Aerzte után sétáltunk egy jót, Ask Moses meg úgy általában körbenéztünk mint egész héten nem, dobtunk egy naptárt, Bódi Sylvi-set Tremmi nagy örömére és dedikáltattuk is meg ilyesmi.

Utána találka többiekkel, nagyszínpad, na-nézzük-már-meg-a-Faithless-t, mégiscsak valamelyest nagy név, de úristen, ez volt az egész Sziget leggázasabb pillanata. Annyian, de ANNYIAN voltak b*zzeg, hogy azt hittem beszarok, kb. 5x annyian mint azelőtt általában. És milyen volt a Faithless? ÓRIÁSI CSALÓDÁS! És most itt nem arról van szó, hogy olyasmival hasonlítanám mint mondjuk az Anthrax ami nekem személy szerint jobban tetszik, hanem arról, hogy az alapvetően hasonló stílust játszó Basement Jaxxx porig alázta (wolna) őket (ha egymás után játszanak). Ez a Faithless még a God is a DJ-t is el tudta cseszni, nevezetesen a szám elején benyögte a mondatot, de ott ahol kellett volna lennie elmaradt, és a hangzás hát elég gyenge volt. És emberek, ugye tudjátok, hogy azért mert ezen vannak ennyien jövőre is ilyenek lesznek. Jó. Hát ezért mi el is mentünk onnan, de gyorsan. Legközelebb már végre hívhatnának egy rockosabb stílusból egy nagy nevű ÉS jó zenekart. Nem úgy mint a viszonylag nagy nevű és nagyon szar The Rasmus. Marilyn Manson, Rammstein, The Darkness, Velvet Revolver és még sok mások jöhetnek! Bezzeg a Wiesen Festival-on Osztrákiában, pedig amikor a Sziget nagy volt a Wiesen Festival még nem volt sehol. Panaszkodás vége.

Szóval eljöttünk a Faithless-ről, irány Wan2, ugye a Ska, Pannonia Allstars Ska Orchestra-ra értünk oda, PASO, ugye, és éppen azonos című számukat adták elő. Yooot ugráltam jól esett! Faithless végén találka többiekkel, de aztán mi elis húztunk Tudósok koncertre, ami szerintem jó volt de azért nagy kár, hogy nem adták elő az Apa kocsit hajtot (vagy a legeslegelején volt...) mert mi végülis azért mentünk oda. Mindegy.

Aztán a Tremmi már megint hazament. Fáradt volt. Mi többiek pedig maradtunk, ha nem is pont az én ízlésem szerint zajlottak a programok... Cinetrip - sehogy sem tudtam megszeretni, pedig a többieknek tetszett annak ellenére hogy ők nem olyan őrült gépzene rajongók. De szerintem a hangok, azaz a zene vagy mics unalmas volt, a tömeg pedig nyomasztó, és ott mindenki olyan rohadt gazdag volt basszus, hogy amikor Andynek cigit próbáltam kérni senki sem adott. Fogadjunk, hogy a Hammerben adtak volna. Mindegy. Csócsoztak, dumáltunk. Mikor bezárt a Cinetrip irány csónakház, irány haza, de előtte olcsó-vagy-ingyenkaja vadászat, a többiek 200 forintért csirkepörkölt + 2 db zsömlét ettek, de húsutálóknak csak állot száraz és drága hal volt, valamint curry-s rizs. No thanks my dears. Hát, kábé ez volt az ideig Sziget.

Szerintem marha jó volt, mégha nem is biztos hogy ez jött át a beszámolóból, de természetesen marha jó volt! Jövőre is szeretnék menni mindenképp, akárhol is lesz meg minden!!

6. nap

2004-08-16T20:50:00.000+02:00

Na, izé, be kell fejeznem a beszámolót, mert egyrészt elfelejtem, másrészt addig haldoklik a blogom, mert úgy vagyok vele, hogy előszőr meg kéne azt írni de ehhez most nincs kedvem és csak utána jöhetnek a napi események, gondolatok! Tehát vágjunk bele!

A 6. nap, az volt augusztus 9., hétfő. Az egész úgy kezdődött, hogy kimentünk a Szigetre és én valami ki-be-b****tt fáradt lettem, de tényleg. Fényképeken nyomon lehet követni! Torkom is ezen a napon kezdett el fájni, azóta sem gyógyultam meg, de lelkes Szigetelő révén elhatároztam hogy márpedig én igenis jót fogok szórakozni! Andy is újra jött aznap, szegényke napijeggyel de büszkén viselte sorsát:)

A színpadokhoz nem értünk túl korán, a Queen Emlékzenekart már eléggé vártuk, beterveztük, de csalódást okozott. Nem volt egy igazi összeforrott zenekar, hanem csak zenészek akik összeálltak, tojtak arra, hogy gyakoroljanak, és hülye poénokat mondtak. Pedig a Queen megérdemli, hogy olyanok játszák a számaikat, akik tisztelik a Queen zenéjét, és éppen ezért csak rendesen begyakorolva adják őket elő. Egy idő után le is léptünk (ez a Durex sátorban volt) megnézni a nagyszínpadon a Basement Jaxxx-et, ami ugyan marhára nem izgatott, de ezt a Queen emlékzenekart rosszul bírtuk. És ekkor az történt, hogy naaagyon kellemes meglepetés ért, talán a Sziget legnagyobb meglepetése: annak ellenére hogy a Basement Jaxxx naaaagyon nem az én stílusom, és itt igazából még több "a" betűt kellett wolna írnom, mégis valahogy tetszett. A vége felé ugyan már besokkaltam, kb. fél órát hallgattuk, de legalább sikerült meghallanom, hogy ez jó zene a maga műfajában. És lelkesen adták elő, a hangzás, a hangosítás szuper volt... szóval tényleg, a legmeglepőbb kellemes csalódása az évnek!

Sajnos Tremmi a koncert után úgy döntött, hogy hazamegy, hát ettől nem dobódtam nagyon fel, de én nagyon nem akartam menni. Hát mit mondjak, utána alábbhagyott a hangulat, mindenem fájt nekem is, láb, torok satöbbi, Lángos-oztunk, de a lényeg, hogy Kiscsaba eljött velem Alvin és a Mókusok-ra valamint HétköznaPI CSAlódásokra. Mi mondjak, mindkettő tetszett, a Picsa jobban mint az Alvin pedig azt hittem fordítva lesz, meglepő módon a Picsától egészen sok számot ismertem is, viszont az Alvinnál a Mocskos élet, az a rohadt élet az a mocskos rohadt qrwa élet dalszöveg eléggé megragadott, az élet számos helyzetére igen találó (és egyáltalán nem is nehezebb elénekelni mint MC Haver és Teknősbéka számait - úgyis tudják az illetők, hogy ezt kinek írtam;-)).

Kár, hogy nem vártuk meg a Picsa végét, sajnos mindenki nagy egyetértésben menni akart, kivéve én, meg talán Kiscsaba is maradt volna. Hazamentünk, aztán persze a Batthányin ragadtunk mert onnan meg még nem volt semmilyen járat, jót palacsintáztunk, de ugye ennyi erővel meg is várhattuk wolna a koncert végét hiszen kb. egy ótát kellett a nagyinál várnunk!

5. nap

2004-08-09T17:56:00.000+02:00

Kivittük a Dávidod Szigetelni hehe, na jó, csak kb. fél órára de azért érdekes volt. A Képtárban vannak fent képek, ahogy éppen a Szigetelők legkedveltebb elfoglaltságát űzi: sört iszik!

Koncerten csak egyésfelen voltunk, de azok jók voltak. A Sex Action-nél ott ültünk az E alatt ahol szoktunk, egész jó volt, no de azért nem annyira. Az Anthrax kifejezetten teccett, nem is volt olyan rövid, és az énekes marhára kitett magáért, pedig még hosszú haja sem volt amit láthatott volna! Erről is van pár kép a képgalériában, sajna utána the battery is low volt, sz'al több kép nincs. Szóval az Anthrax király volt, eléggé előre mentünk végülis!!!

Anthrax után bekukkantottunk megint a vizespólósra, amiből most tényleg semmit nem láttam, csak egy csöppet mikor Geri felemelt, de azért jó volt így is. Aztán szétváltunk tőlük - nem volt tervbe véve, hogy véglegesen az estére de úgy alakult - és mentünk Kiscsaba-Peti-Tomi hármassal palacsintázni, húú hogy mijen rossz az az olaszos dehát nekik ízlett. Ezúttal nem ejtettünk el Lángost csak egy sört meg elhagytunk egy doboz cigit! Megérdemeljük mondjuk szerintem! Tremmi haza akart menni de aztán nagy nehezen elhurcoltam a Wan2-hoz, többiek mentek Hiperkarma-ra, mi meg kiültünk a Lovardához, Jézussal szembe, ittunk egymás egészségére és kértünk Queen-t: 3tól kaptunk előszőr egy Queen Tribute koncertet majd a magyar Queen koncertet.

Hazafelé, ismét ötösben, újra halálra röhögtük magunkat!

4. nap

2004-08-08T16:32:00.000+02:00

Hát nem volt a legjobb nap, sőt talán a leggyengébb volt. Szegény weekend Szigetelők, nincs mázlijuk! Ott kezdődött az egész, hogy ugye esett az eső!! Nem nagyon, de azért csak sáros lett minden, főleg reggel felé. Többnyire a nagyszínpad közelében voltunk, az In Flames-t nagyon vártuk, de sajnos kicsit csalódtunk: rövid volt a koncert. Lelkesen játszottak, mégsem volt se ráadás se semmi. A The Rasmus pedig szvsz nagyon gáz volt, jó, szeretem azt a slágert, de a többi szám nem volt valami jó, ahogy a Tremmi mondta: egyszerűen gyenge az énekes hangja. És hangulatteremtésről pedig szót sem lehetett, nem dumáltak, nem vicceltek, nem csináltak show-t. És ők is iszonyat rövid időt játszottak, szerintem az egy óra sem volt meg egyik esetben sem. Ami viszont kimagasló volt az a Depresszió, akikre ugyan a nevük miatt kicsit haragszom mert utálom az ilyen negatív hangulatú együttes neveket itt meg ugye elég kifacsart humorral kell rendelkezni ahhoz, hogy pozitív energiát sugárzónak tekinthessük a nevüket! De tényleg, tényleg jók, hangulatos, jó a zene úgyhogy nem csoda, hogy a közönség hangosan kiabálta, hogy "Nagyszínpad! Nagyszínpad!". A Takáts Tamás DBB-nek sajnos csak az utolsó 10 percére sikerül odaérni, de nagyon kellemes csalódás volt, igyekeztek, lelkesen, profin játszották a Pocsolyába léptem-et, énekeltették a közönséget, meg ilyesmi, sikerült hangulatot teremteniük!!! Emil.Rulez-en majdnem végig ott voltunk, de nem voltam vele megelégedve: ami a legjobb szokott lenni - a duma!! - az marhára elmaradt és csuda nyugis volt a koncert, pedig tavaly a Tabánban meg idén valamikor a ZP-ben írtó yóóók voltak.

A hazafelé út viszont csúcs volt, betegre röhögtük magunkat meg beugrottunk a Batthányi téren Nagyi palacsintázójába (előszőr voltam ott, detök fincsi!!!) kicsit elmélkedtünk a Himnusz nevezetű dal-on!

3. nap

2004-08-07T16:11:00.000+02:00

Ááááh, a tegnap rohadt jó volt! Szeretem én ezt a Szigetet, csak minden nap egy kicsit túl rövid - bár tegnap azért elég sokáig ott voltunk. Mozinet sátorban kezdtünk, a Jóbarátok szinkronhangjaival volt beszélgetés, sajnos a hangosítás valahogy elcseszte a hatást, tehát nem igazán éreztem úgy mintha mondjuk Ross lenne az, hiába csuktam be a szemem... meg sajnos nem játszottak el semmilyen jelenetet, hanem csak a szinkronszínészi szakmáról beszéltek. A végén volt quiz, valaki azt mondta, hogy Chandler foglalkozása angolul valami fénymásolósegédasszisztens vagy én nem tudom, de a "hivatalos info" szerint nem is lehet tudni, h. mi a foglalkozása szóval nem lettem okosabb.

Egy kicsit sétálgattunk, Bahia sátor előtt ittunk egy sört, erről a programpontról vannak is fényképek. Utána a nagyszínpad felé tébedtünk, ahol a Sziámi volt, amiről csak annyi jutott eszembe hogy miért nincsen a pasasnak/az együttesnek annyi önkritikája, hogy ne a Nagyszínpadra rakja be magát. Kevesen is voltak, vacak is volt... Jó mondjuk nem vártunk tőlük semmit, nem is akartunk odamenni, csak véletlen volt. A The Gathering-től viszont jóval többet vártunk, igazából csak kb. 2 számot belehallgattunk mert annyira nem tetszett. Talán a hangszereléssel lehetett a baj, talán a hangosítással, talán csak a basszus gitárral, esetleg a csaj hangjával vagy nem tudom, de nem volt elég energikus, teli a hangzás (mint pl. a Children of Bodom-nál). Fun Lovin' Criminals-t is megkukkantottuk, szerintem az nem rossz, csak nem az esetem és ennyi. Közben kiderítettük, hogy a Zen Café-nál a nagyszínpad mellett lehet kapni Sarki fényt. Megittuk, kicsit kis adag volt de azért jó volt!!

Az utolsó 3 Junkies számot hallottuk talán, aztán jött a nap fénypontja, a régesrégen nagyonnagyon várt Prosectura koncert, amiben szerencsére nem is kellett csalódnom!! Olyat ugráltunk, pogóztunk amilyet már éves óta nem is nagyon jól esett!!! Meg kell ismételni a dolgot, majd remélem lesz még olyan koncert, ahol adódik a dolog! Pl. majd Picsá-ra el szeretnék menni, nem ismerem, de most belehallgattam és nagyon tetszik az is (jó, nem annyira mint a Pórszektúra!).

Ma jó koncertek lesznek, sz'al asszem el kell kezdenem készülődni. Kiváncsi vagyok milyen lesz az In Flames meg az Emil.Rulez!

2. nap

2004-08-06T15:38:00.000+02:00

Tegnapi Sziget-nap sokkal jobb volt mint az első! Bloodhound Gang sokkal jobb volt, mint vártam, igaz volt pár szám ami kicsit rap-es volt vagy ilyesmi, azokat nem szerettem, viszont igyekeztek, jó volt a dumájuk és lejátszották az összes számot amit szeretek és a Burn-el fejezték be (illetve lehet, h. nem ez a szám címe, de tuggyátok a "The roof, the roof, the roof is on fire... We don't need no water let the motherf*cker burn. Burn motherf***er, burn" sort tartalmazó őskövület).

Kispál is átlagon felüli volt, idén már megint volt kihangosítás is - ami nekem mindennek ellenére bejön - Tremmivel szokás szerint kb. felváltva ismertük a számokat, de azért volt átfedés is, mindketten kb. 2-4 számot nem ismertünk. Viszonylag elől voltunk, no nem aannnyira de azért viszonylag.

Children of Bodom kellemes csalódás volt, bár azért azt nem mondom, hogy ezentúl itthon ezt fogom hallgatni!

Black Ash-en voltunk még a Bahia-ban, ami egy német reggae zenekar és szerintem jó volt, jól éreztem magam, kis pihi, chill, de Tremmi eléggé ideges lett tőle:( Nem tudom miért, dehát én is van amitől idegbajt kapok. Pedig mára is kinéztem egy reggae zenekart, remélem azért megnézzük és ő is szeretni fogja, pl. a Third World érdekes módon bejött neki!

1. nap

2004-08-05T14:55:00.000+02:00

Az elsõ nap jól telt, Third World csudajó volt, Sugababes még nyálasabb mint hittem volna, el is mentünk a mozinet sátorba a Tolkien-i nyelvekrõl (tünde stb.) "elõadást" hallgatni. Utána sajna meg kellett nézni az Anima-t a többiek miatt, hát azt nem csípem. A Pet Shop Boys-on is ottragadtunk, az viszont poénnak jó volt! (mert ugye a poénnak tervezett Sugababes még poénnak is túl xar volt). Miután a többiek ottragadtak csocsózni a Cinetrip mellett - mindig ez a fránya csocsó! - mi pedig lemaradtunk a Moby Dick-rõl még belenéztünk az Ektomorf-ba, ami amúgy tetszett volna, ha nem lettem volna olyan fáradt és a zene olyan hangos! Valami csoda folytán éjszakaival kb. 40 perc alatt hazaértünk, sz'al még ki is aludtam magam! Nemsokára újra indulunk!

2004-08-04T12:00:00.000+02:00

Tervezett Sziget programom

Egyszerűbb volt a sziget.hu-n összeállítani mint ide bepötyögni a tervezett programunkat! Nem teljese, mert nincs nálam, amit összeírtunk tehát csak az van benne, ami nem kerülte el a figyelmemet! Mint írtam, nagyon kiváncsi vagyok, hogy hány dolgot fogunk ténylegesen meg is nézni ezekből, de remélem, hogy sokat!!!!

Megyünk Sartiba!

2004-07-31T00:58:00.000+02:00

Reggel lefoglaltuk az utazásunkat! Sartiba megyünk, busszal, 2 hetet aug 23-tól az Intersun-al, és remélem minden szuper lesz! Várom nagyon, a foglalás is jó volt persze, mégha idén nem is volt olyan felhőtlenül ellazult a hangulat.

Este elmentünk - ingyen diákjeggyel, ilyen is volt ma! - megnézni a Super Size Me c. filmet, ami - bár alapból is jóra számítottunk - q*wa yoo volt, de tényleg. Szórakoztató volt, bár persze az ember tudja, hogy a McD nem egészséges mégis voltak benne érdekes info-k, és úgy láccik tényleg nem árt a derék, jókora USA-i lakósoknak ha látnak ilyen filmeket. Most olyanom van, hogy holnap délig vizen élek, tényleg elvette az ember kedvét bármi egészségtelen kajától!

Egy pillanatra még összefutottunk Kiscsabával, Andy-vel, A. Petivel. Olyan lehangoló volt nyár közepén időjárás-kényszerből egy zárt pincehelységben (Excel) lenni. Dear weather, f/ck you!

1201

2004-07-29T21:19:00.000+02:00

Kezd kialakulni az utazásunk, megnéztünk egy halom utazási irodát ma is, megpróbáltuk megszervezni, hogy egy hetet Bulgáriában, egy hetet Sarti-ban lehessünk. Hát nem nagyon sikerült. Úgy tervezzük, Sarti-ban leszünk két hetet, de még nem biztos, amíg Richie&Kate nem jeleznek vissza semmit (pedig ideje lenne, mert ha holnap nem foglaljuk le szerintem nem lesz hely!). Kicsit aggódom az Intersun miatt, de remélem minden rendben lesz.

Amúgy nem tudom mit akarok, mi legyen; amit most akarok nem egyezik meg azzal amit akarni szoktam, és ki tudja, hogy holnap meg azután mit fogok akarni. De szomorú vagyok így.

Mindenesetre ami biztos: én is köszi szépen!