My trip to India 1.0

I write this post in English, especially as I don't have any conveniently available Hungarian characters on my phone. For the same reason, please excuse typos.

For me, India is surprisingly difficult to take in. When I arrived at first, it seemed easy and I wasn't frightened. I was longing to let India close, see it, feel it, experience it. Enjoy the food, involve in conversations with locals. Still, after a week or two I found myself in a state of mind in which I felt I had to constantly fight for my life or safety, and a sense of security in any meaning was difficult to achieve. Some of my continuous activities included:

- Processing new types of bacteria and incredulous amounts of oil and carbs in food.

- Worrying whether I made the right decision on food - should I allow myself to eat this deliciously looking item or rather just eat bananas once more?

- Adjusting to 40-47 C, often with walks in the sun. At this this was easy and pleasant for me, and I discovered even I am able to sweat.

- Trying to avoid getting hit by auto- and bicycle riksha drivers - a true challenge.

- Processing amazing amounts of dust and smog.

- Processing incredible amounts of honking and other sounds.

- Protecting myself from pick-pockets.

- Protecting myelf from scams

- Indians try to give you less change than they should at leasy 50% of the time.

- Informing myself on prices and negotiating so as to at least get the fair tourist price. (Don't hope for the price locals get.)

- Adjusting to the feeling of ignoring shopkeepers, beggars, riksha drivers etc. who try to get your attetion. Handling a bad conscience that at some point of saying no to child beggars with a pair of despairing eyes is quite sure to appear.

- Trying to figure out while Indian women warn you as a woman traveller so much of Indian men and trying to figure out how to stay safe.

- I was doing a Rajasthan round trip which meant that more often than not I had to get up way too early (5-8 AM) and did not go to sleep before

1-3 AM.

The above list is just an excerpt, but probably hints at the amounts of energy of both the body, immune system and mind, emotions that go into just sustaining. These activities did not necessarily bother me, but they required a lot of my attention, attention that could therefore not go into observing more openly and lively. And the lower level of security also seems to form a barrier between me and diving into the heart of India as closely as I would like to. But of course - to some level - I still did.

This post is rather to show the starting point, particularly as the above listed aspects are not only part of the barrier, but also part of the culture itself. Looking more closely, they seem to start to tell me the Indian story... :)

Régi Sarti képeket nézegettem

Drága Barátnőm ma küldött egy linket, egy régi közös nyaralásunk fotóinak weboldalára mutatott. Mit mondjak, különleges élmény volt áttekinteni ezeket. Az arcom tulajdonképpen nagyon hasonló most mint volt, mégis, ha megnézem a lányt a képeken, valaki egészen mást látok, mint képeken mostanság.

Belül is más volt. És nem véletlen, hogy előkerültek a képek, éppen a napokban kezdtem el érdeklődésből ennek az időszaknak a belső hangulataihoz közeledni, kicsit belemenni, kicsit újra elérhetővé tenni őket. Nem könnyű odamenni. Régebben könnyebb volt a még régebbe belemenni. Nekem az a benyomásom, hogy az emlékek akkor elérhetőbbek, amikor a belső hangulat, és ezáltal a kiválasztott strukturarendszer hasonló az emlék keletkezésének pillanatához, vagy időszakához. Az elmúlt években megváltoztak a domináns hangulataim, így ha régebbi állapot hangulatába tudok váltani, az intenzívebb élmény. Szeretném, hogy a hangulataim elérhetőek legyenek, hogy könnyedén ki és be mászhassak bármelyikbe.

A Kriszi a képeken egyszerűen nyaralt. Akkortájt kezdett el egyetemre járni. Nem tett még fel magának olyan kérdéseket, hogy mit is szeretne. Mert tudta, hogy még van ideje, és tudta, hogy addig mit fog csinálni. Elvégezni az egyetemet, a lehető legjobban, a lehető legtöbb mindent megélve. És sokmindenről döntés volt benne, amit akkor nem fogalmazott még meg magának. Biztonságban érezte magát a párkapcsolatában, biztos szeretetben volt. Nem volt ugyan olyan mély kapcsolódás a párjával, mint amiatt szeretett volna, de akkor még ezt sem tudta. Kriszi laza volt. Bulizott. Az utazási irodák szépségversenyén résztvevőként az asztalon táncolt. A hajón, amint utaztunk, a rúddal. És élvezte, hogy figyelmet kap, de ekkor még ezt nem tudta magáról, egyszerűen természetes volt számára, hogy ezeket csinálja. Belülről sokkal "keményebb", "racionálisabb" volt. Kevesebb volt a látható kategória, egyértelmű szerkezetet követett az ezek közötti struktúra. Van benne valami olyasfajta ártatlanság, amit innen nézve nagyon szerethetőnek, megölelgetnivalónak látok.

És valami ebből látszódik a szememben, és valahogy az arcizmaim úgy állnak másképp, hogy az arcom karaktere, a kisugárzásom egészen más számomra. De lehet, hogy csak számomra. És lehet, hogy nincs is így, csak látok valamit, amiről nekem ezek jutnak eszembe. Különleges élmény ez, köszönöm a linket!

Vágyott világom

Egy társ, akivel biztonságban érzem magam. Akivel együtt egyre izgalmasabb helyeken vagyunk, egyre nagyobb biztonságban és ez izgalmas. Akivel szabadnak, önmagamnak érzem magam. Akivel élményben vagyunk. Akivel egyszerűen jó és többre nem is vágyom. Akivel minden erőmet megélhetem. Akire vágyom és aki nagyon szeret és kifejezi úgy, hogy én is értem. És bennem pezseg a szeretet és boldogság. Életerő. Mellette könnyedén másfelé is figyelek, megvalósítom mindazt, ami bennem van: Élményt, utazást! Szabadságot! Kalandot! Világszeretetet.

Tavasz!

Tavasz - végre! Minden évben, hihetetlen érzés. Friss levegő simogatja az arcomat, napsugárral találkozom az utcán. Az alagút felett emberek ülnek, állnak és nézik a kilátást. Élet, és százszor elevenebb vagyok! Végre.